, , ,

Horváth István:
Changelife Mastery első lépések
A magamhoz és másokhoz való viszonyom feltérképezése, avagy: miből főztem eddig?

Olvasási idő: 5 perc

Ha szeretnéd a bejegyzést inkább meghallgatni, itt megteheted:

Csapjunk bele!

Nem kevés lelkesedéssel vetem bele magam a programba. Bár rám amúgy is jellemző, hogy minden évet pozitív hozzáállással igyekszek indítani, ennek ellenére a 2020-as év az, amit a legjobb lenne úgy elfelejteni, ahogy van.

2021-ben még inkább úgy érzem, hogy a lehető legpozitívabb várakozásokkal tekintek az év elé. Most, hogy végre van reális alapom arra, hogy valóban jobb évem legyen minden eddiginél, bízok benne, hogy a lelkesedésemet nem dobom február végére a kukába.

Rögtön a tanfolyam elején Ildikó felkínál egy előrehaladási checklistát, amellyel követni tudom, hogy haladok, vagy éppen mi az, amit már elértem.

Ahogy a bevezetésben már említettem, ezek a mérhető dolgok számomra nagyon fontosak, mert jóleső érzés látni, hogy már mennyi mindent tettem meg azért, amit elterveztem. Nekem mindig szükségem volt az ilyen apró megerősítésekre, így ennek a checklistának külön örültem.

Aztán mindjárt következik is az első komolyabb megmérettetés: szembe kell néznem önmagammal.

Ezt nem csak átvitt értelemben értem, szó szerint oda kell állni egy tükör elé. Na, de előtte még elég hangsúlyosan kiderül: ahhoz, hogy változást idézzek elő az életemben, elsősorban magamon kell változtatnom. Persze, alapvetően ezért vágtam bele az egészbe, de itt aztán kőkeményen a szemembe mondják, hogy amíg nem veszem elég komolyan a SAJÁT álmaimat, amíg nem hagyom abba a körülmények hibáztatását, ne is számítsak semmi jóra. Puszta elképzelésekkel, konkrét tettek nélkül nem megyek semmire.

No, de vissza a tükör elé. Be kell vallanom, sose voltam igazán jóban a tükörképemmel, így az előtte töltött időt minimalizáltam az elmúlt években, szigorúan csak annyit tartózkodtam előtte, amennyit nagyon muszáj borotválkozás és egyebek ürügyén. A gyakorlat arról szól, hogy oda kell állni és a saját szemembe kell mondani: szeretem és becsülöm magam. Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok.

Ildikó figyelmeztetett rá, hogy ennek a feladatnak a hatása elég szélsőséges lehet. Hát ez enyhe kifejezés. Olyan hiteltelennek és erőltetettnek éreztem az egészet, hogy szó szerint rosszul lettem. Mint mondtam, eddig is tudtam magamról, hogy nem vagyok jóban a külsőmmel, de ez így eléggé sokkoló volt. Egészen nyilvánvaló, hogy a magasságomhoz képest a testsúlyom őszintén megvallva a pillesúly kategóriába tartozik, konkrétan egy tavaszi szellő arrébb fújhatna pár méterrel. Egészen idáig azt gondoltam, hogy genetikai okokból én úgysem tudnék hízni, úgyhogy inkább nem is foglalkoztam vele. Most, hogy a pofán vágott a saját tükörképem, úgy néz ki, kénytelen leszek a hozzáállásomon változtatni. Egy pillanatra fel is merült bennem, hogy most kellene az egészet abbahagyni, de aztán győzött a józan ész. Elvégre azért kezdtem bele, hogy ezeken a dolgokon változtassak.

Szóval minden eddigi hitem dacára hízókúrára kell küldenem magam és annyi édességet zabálni, amennyit csak bírok. Ne utáljatok érte! Higgyétek el, számomra ez elég kényes feladat, mert egészen idáig az édességekkel nem voltam valami jóban, és az igazat megvallva, a rendszeres és tápláló étkezést is elmulasztottam. Gyorsan végigfutott az agyamon, mivel is kezdjem, amit még egészen jól be bírok vételezni, ilyen mondjuk a túrós batyu, és hasonló finomságok… Na, mehetek a pékhez most már naponta, ha jót akarok magamnak!

Miután megnyugtatóan rendeztem magamban a hízókúra kérdését, következett egy mindenre kiterjedő felmérés

arról, amelynek a kiértékelése után láthattam, melyek azok a területek, amelyeken konkrétan változatnom kellene. A kezdeti felmérésben önmagam szeretetétől kezdve a párkapcsolaton át a pénzügyekig mindenről volt szó. Nagyjából egyfajta leltár rajzolódott ki a végére, mivel főztem eddig; nem csoda, hogy nem volt a legkielégítőbb a végeredmény…

Összeszedtem és le is írtam, mik is azok az alapvető dolgok, amiken szeretnék változtatni. A külsőmhöz való viszonyom ezek után nem is kérdés. Az önbecsüléssel kapcsolatos dolgokkal is eléggé hadilábon állok, ez persze nem  meglepő az ismertetett tények miatt, bár a munkában már elég sokat haladtam e téren. A pénzzel való viszonyom nem rossz, bár ott is lenne még min dolgozni. A párkapcsolatokról meg jobb nem is beszélni… Egyenlőre persze…

A kiértékelt felmérés aztán világosan megerősített ezekben a dolgokban. Az önmagamhoz való viszonyomon, a kézzel fogható, világos célok meghatározásán és a támogató közeg kiépítésén kell a legtöbbet dolgoznom.

S ha belegondolok, tényleg az egyik legnagyobb probléma az, hogy sosem tisztáztam magamban, egészen pontosan MIT IS AKAROK.

Most tehát várom, hogy további konkrét lépéseket téve elkezdjünk dolgozni a megoldáson. A következő lépés a mélyben gyökerező okok feltárása és megváltoztatása lesz, amikkel korábban öntudatlanul is szabotáltam a saját boldogulásomat. Izgalmasnak ígérkeznek a következő hetek! Most pedig indulok a pékségbe!

Ha esetleg lemaradtál az előző részről, itt tudod megnézni vagy meghallgatni (kattints a képre):

1 hozzászólás

Trackbacks & Pingbacks

  1. […] Horváth István: Changelife Mastery első lépések A magamhoz és másokhoz való viszonyom felté…2021 január 24./0 Hozzászólások/by changelifeTags: boldogság útja, életszervezés, kis lépések, mesteri életszervezés, napi rutin, napi testedzés, rövid távú célok, változás […]

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Hozzászólás a(z) Horváth István: Minden nagy változás egy kis lépéssel kezdődik – Changelife bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük