Olvasási idő: 4 perc

Ha inkább hallgatni szeretnéd, a bejegyzés szövegét meghallgathatod itt:

A krisztusi korba lépve be kellett látnom, hogy vagy gyökeres változtatásokat hajtok végre az életemben, vagy menthetetlenül tovább cipelem a magam által ácsolt keresztet. Harminchárom évesen – bár rengeteg élettapasztalatot gyűjtöttem, s összességében nem tekintem kudarcnak az eddigi utamat – kínzóan fojtogatott két érzés:

1. Semmit nem értem el azokból a dolgokból, amiket gyermekkoromban megálmodtam. A nagy célok, vágyak, elképzelések mindig is álmok maradtak. Bár többségüknek jó néhányszor nekirugaszkodtam, mindig volt valamilyen külső körülmény, vagy belső gát, ami megállított.

2. Egyre inkább elhatalmasodott rajtam az az érzés, hogy túl késő változtatni. Talán nevetségesnek tűnik ez a kijelentés az én koromban, mégis, a folyamatos elvárások legfőképp saját magammal szemben és felgyorsult világunk eredményorientáltsága egyre csak erősítette bennem ezt a hiedelmet.

Nem állítom, hogy először jutottam ebbe az állapotba. Valójában rendszeres időközönként mindig visszatért ez a helyzet az életemben, s tettem is lépéseket a megoldás felé. Nagyjából húsz életmódváltoztatással kapcsolatos könyvet olvastam el idáig, számtalan hangoskönyvet végighallgattam, megnéztem több tucat filmet, ami másról se szól, hogyan tudunk változtatni az életünkön.

Tudjátok mit tapasztaltam minden esetben?

Egy-egy könyv olvasása közben mindig katartikus állapotba kerültem, iszonyú inspiráló volt olvasni az élet nagy igazságait, törvényszerűségeit, hallani azt, hogy bizonyos emberek honnan hová jutottak el, micsoda hétköznapi csodák történtek velük. Aztán, ahogy a végére értem egy-egy műnek, a gyakorlati megvalósítás szinte mindig elmaradt, vagy ha próbálkoztam is hamar hamvába holt az egész. Egyetlen esetben sem kaptam ugyanis egy konkrét receptet, egy világos folyamatleírást, ami mentén lépésről lépésre haladva megvalósíthattam volna az egészet.

Arról nem beszélve, hogy a legtöbb ilyen jellegű mű arról szól, hogy mindezeket az ismereteket használva hogyan lehetünk jobb menedzserek, hogyan adhatunk el több terméket, stb. Hogyan változott Amerikában meg egy-egy ember élete. Ezek számomra nagyon messze voltak a valódi, színes-szagos hétköznapi élettől.

Aztán 2020 szeptemberében történt valami.

Az élet összesodort Koreny Ildikóval – volt szerencsém elkölteni vele egy hihetetlenül inspiráló ebédet – és akkor a saját szememmel láthattam, hogyan is működhet a valóságban az, hogy az ember tényleg gyökeresen megváltoztat mindent az életében. Hogyan érhetünk el mindent, ha tényleg teszünk érte.

Azóta sok minden változott az életemben pozitív értelemben. A legfontosabb az az esemény volt, hogy eldöntöttem, ezúttal tényleg megpróbálom, s nem csak belekezdek, végig is járom az utat. Ildikó kidolgozott egy olyan programot, a Changelife Mastery-t, amiről életemben először úgy érzem, ha végig csinálom, van rá esély, hogy tényleg megfordítsam a sorsom.

Mint mondtam, rengeteg összehasonlítási alapom van, s most először kaptam egy olyan cselekvési tervet, ami többet sejtet, mint ködös, elnagyolt lehetőségeket.

A most következő időszakban ennek az utazásnak a konkrét állomásait osztom meg veletek. Igyekszem minél pontosabban visszaadni, hogyan is néz ki ez a gyakorlatban, milyen harcokat kell megvívnom, s mik azok a konkrét dolgok, cselekvések, amikre szükség van ehhez. Biztos vagyok benne, hogy a program végére érve, már egész más emberként tudok magamra tekinteni.

Tudom, hogy nem lesz könnyű. Nem fog minden simán menni.

De mikor ha nem most? És ki más, ha nem én?

Szurkoljatok és kövessetek, hiszen mindezt azért is teszem, hog Titeket is inspiráljon az életetek gyökeres megváltoztatására.

Szeretettel:

Horváth István

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük