, , , ,

Érzem, hogy élek – Interjú Evelinnel

Evelin azok közé tartozik, akik soha nem adják fel. Kedvessége, közvetlen személyisége magával ragadott. Megkértem, mesélje el, milyen utat járt be – és ő igent mondott.

Története lebilincselő volt számomra, ahogyan álmairól és az azokhoz vezető útról mesélt.

Honnan érkeztél hozzánk és hogyan találtál rá a Changelife Mastery online mentorálási programra?

Hosszabb ideje tartó önismereti utam lényeges állomása volt a Changelife Mastery kurzus. Azelőtt többnyire angol nyelven gyűjtöttem és dolgoztam fel anyagot, és éppen egy ingyenes, ám rengeteg használható tudást nyújtó és elképesztően széles szakirodalommal operáló amerikai képzés után keresgéltem az interneten – először hiába.

A Changelife Mastery volt az első igazán gyakorlatias és interaktív anyag, amellyel találkoztam, és úgy éreztem, ehhez nem tud felnőni egyetlen konkurens tanfolyam sem.

Nem gondoltam, hogy van, ami mást és többet ad.

És mégis. Megtetszett a Changelife oldalon az egyik inspiráló, lendületes blogbejegyzésed, feliratkoztam a hírleveledre, és az egyikben ott lapult a képzés ajánlója. Azonnal tudtam, hogy erre vártam!

Mi az a jövőkép, amit megálmodtál magadnak?

Egészség és boldogság; mert ha ez a kettő megvan, akkor minden szempontból jó helyen vagyunk, ott és azzal, akivel szeretnénk.

Mit szeretnél átadni a történeted bemutatásán keresztül azoknak, akik olvassák?

A rendszeresség és a kis lépések a legfontosabbak; ezek adják meg azokat a kereteket, amelyek segítségével „átprogramozhatod” a rossz beidegződéseket.

Eleinte nem fogod érezni a mindent elsöprő, drasztikus változást, ám ha hosszabb idő múlva visszatekintesz, szemmel látható és kézzel fogható lesz.

Az, hogy már nem rágódsz dolgokon vagy nem tekintesz szőrszálhasogatóan kritikusan magadra, nem jelenti azt, hogy érdektelenné váltál – egyszerűen másképp, sokkal egészségesebben, saját magadat tisztelve és szeretve kezeled ezeket a helyzeteket. Ne hagyd, hogy letörjék a szárnyaidat, és figyelj azokra, akik szeretnek és valóban jó tanácsokkal látnak el!

Mi volt az elmúlt év legnagyobb sikere számodra, ami inspiráló lehet mások számára is? Volt-e, amiben én személy szerint tudtam Neked segíteni?

Sok mindent szeretek csinálni egyszerre, és mindig több hosszú és rövid távú céllal rendelkez(t)em, de ezeket csak néha írtam le, hogy rendszerezzem őket.

A segítségeddel felépítettem és kidolgoztam a célrendszeremet; megtanultam meghúzni a határaimat és nemet mondani, ha kell.

Már tudok segítséget kérni (na jó, még tanulom, de már akadt rá példa), lelkiismeretfurdalás nélkül lazítani, és megtanultam, hogy az újratervezés nem kudarc, hanem a még jobban hozzánk illő jövőhöz vezető út kikövezése.

A Changelife Mastery előtt

Hogyan teltek a mindennapjaid, és mi volt a legnagyobb problémád, mielőtt belevágtál a Changelife Mastery programba?

Kívülről irigylésre méltó volt az életem, hiszen magas presztízsű posztgraduális végzettséggel rendelkezem, a szakmámban és a kreatív területeken is számos elismerést kaptam. Kutatóként olyan helyekre jutottam el, ahová csak álmaimban gondoltam volna; több nyelven beszélek, és néhány egzotikus nyelven sem tudnak eladni. Imádom a művészeteket; keményen dolgozom, folyamatosan fejlesztem magam, de nem vagyok szakbarbár; és rajongok az állatokért, növényekért; mindenem az utazás, a felfedezés.

Ám a külsőm miatt sokszor csúfoltak: vakítóan fehér bőr, szeplők, szőke nőként mindenért sokkal jobban meg kellett küzdenem, bár ez motivált; az, hogy a zene és az olvasás érdekelt, nem volt túl népszerű a kortársaim körében, főleg fiatalkoromban. Gyakran kaptam olyan tanácsot, hogy mutatkozzak butábbnak, mert a sokoldalúság elriaszt másokat, pedig aki igazán ismert, tudta, hogy velem bárki bármiről nagyszerűen el tud beszélgetni, jókat nevetünk.

Nem igazán találtam a helyemet. A munkámért nem mertem méltányos díjazást kérni: „hiszen én szeretem ezt csinálni, és másokhoz képest gyorsabban, könnyebben el tudom végezni a feladatokat. Önmagam legnagyobb kritikusaként a legszínvonalasabb munkavégzésre törekedtem, ez a teljesítménykényszer pedig nemcsak adott, de teherként is nehezedett rám.

Emellett sok mindent elnyomtam magamban, nehogy túl érzelmesnek látszódjak.

Aztán jöttek az egészségügyi problémák, hiszen a testem is jelezte, hogy valami nincs rendben; sokszor csalódtam; rájöttem, hogy a régebbi hibáim miatt ostorozom még mindig magam, pedig már tanultam belőlük vagy legalábbis ráléptem erre az útra; és még mindig sokkal fontosabb, hogy jól illeszkedjek a társadalmi elvárások építette dobozba, minthogy önmagam legyek. Sokan azt hiszik, hogy ez utóbbi azt jelenti, hogy valaki exhibicionista, polgárpukkasztó, pedig korántsem erről van szó: egyszerűen nem engedtem, hogy az a sokoldalú, önmagáért kiálló, racionális, ám csupaszív, kíváncsi és kalandvágyó, de közben introvertált ember legyek, aki megéli a női(es)ségét is.

Vissza tudsz emlékezni egy konkrét eseményre, felismerésre, vagy igazi mélypontra, ami által megszületett benned az elhatározás: “Ez nem mehet így tovább, változtatnom kell!”?

A munkahelyi átalakítások miatt elvesztettem az állandó állásom, és az alkalmi projektekből élés egyre fárasztóbbá vált, hiszen folyamatosan kutatni kellett a lehetőségeket, lobbizni – az önmenedzselés pedig nem volt az erősségem.

Sok helyütt azzal utasítottak el, hogy túlképzett vagyok.

Sokkal korábban megszűnt egy hosszabb párkapcsolatom – amelyen még mindig őrlődtem és –, amely akkor már egyikőnket sem szolgálta, de görcsösen próbáltam azt is megjavítani, mint mindent.

Aztán egy nap úgy keltem fel, hogy: még több hozzám illő és nekem való sport, még izgalmasabb kihívások, az étrendem és az életmódom gyökeres megváltoztatása, több spontán öröm és kreativitás – erre van szükségem!

Te végigvezettél az úton, így a nulla magabiztosságot lecseréltem az egészséges önértékelésre.

Az áttörés

Miután elhatároztad, hogy változtatsz, voltak próbálkozásaid, tévutak, amik nem vezettek sikerre?

Természetesen. Rengeteg utat be kell járni, amire rátalálunk a sajátunkra.

Kerestem én is a tuti módszert, a bölcsek kövét – mindenre felfigyeltem, mindent elolvastam, amiről mások azt írták, megváltoztatta az életüket. Kipróbáltam spirituális szemléleteket, az életünkre alkalmazható „üzleti modelleket”; nem voltam válogatós, de nálam elmaradt a csoda. Volt, hogy szorgalmasan gyakoroltam olyan dolgokat, amelyekben egy idő után már nem igazán hittem. Pedig lelkesedésből és kitartásból sosem volt hiány.

Voltak személyes hátráltató tényezőid, amik ellenére belevágtál a mostani utadba?

Lényegében mindaz, amit elmondtam. Az ember nem gondolná, hogy egy nap mennyi önszabotáló gondolat fut le a fejében vagy ülteti azt oda rendkívül rafináltan a társadalom, a környezet.

Mi hozta meg az áttörést? Milyen felismeréseket tudtál átültetni a gyakorlatba, amivel úgy érzed, végre megtörted az önszabotáló rutinodat és végre haladsz?

Azt hittem, hogy lesz EGY módszer, az IGAZI, amely másnak is sikert hozott. És most már tudom: valóban van ilyen, de az csak a tiéd, és csak nálad lesz telitalálat.

Az elmúlt évtizedekben sok mindent – néha nem is olyan tudatosan – felcsipegettem, és szinte észrevétlenül, hosszú idő alatt megtörtént az átalakulás. Ezek együtt hozták el azt, aki és ami ma vagyok. Az áttörés lényegében az volt, amikor ezt felismertem. A Changelife-fal pedig formába öntöttük!

Nagyon szeretek régi korok íróitól, filozófusaitól tanulni, hiszen szinte már minden bölcsességet leírt egyszer valahol, valaki, csak a saját életünkre kell alkalmazni az ott olvasottakat. Nem (feltétlenül) akkor vagyunk a jó úton, ha egy dogmát vagy egy ideológiát kételkedés nélkül követünk, hanem akkor, ha egyek tudunk lenni mindazzal, amiben mélyen hiszünk.

Mi volt a legnagyobb nehézség, amivel szembe kellett nézned a saját elképzelésed megvalósítása során és hogyan küzdötted le? Számodra mi volt az a dolog, ami miatt esetleg majdnem feladtad a célodat? 

Ha egyszer belevágok valamibe, azt nem adom fel; de éppen ezért az álmaim megvalósítását mindig halogattam, mert ezen a területen nagyon féltem a kudarctól, és attól, hogy mit szólnak majd hozzá mások – akkor is, ha sikerül elérnem őket, és akkor is, ha nem.

Miután átvizsgáltuk az életem fő területeit, jó érzéssel töltött el, hogy az időgazdálkodásom és a szokásaim rendszere kiemelkedő volt; ám az önmagamhoz való viszonyom még nem volt az igazi, és szinte egyáltalán nem tudtam nemet mondani, ezért sokszor elforgácsoltam a szabadidőmet, és nem azzal töltöttem, amit szeretek csinálni és ami feltölt, ami felszabadítja a kreatív energiáim, hanem inkább a külső elvárásoknak akartam megfelelni. Nagyon maximalista vagyok minden téren, és csak akkor éreztem magam hasznosnak, ha valamit teszek másokért. Ha a szórakozásomra gondoltam, „elpazarolt” időként tekintettem rá.

A korlátozó hiedelmek azonosításával és az azokkal való leszámolással, még több asszertivitással, a tőled kapott – valóban működő – tippekkel és a határok meghúzásával azonban egyre türelmesebb lettem magammal, egyre motiváltabbá váltam, és egyre inkább hittem abban, hogy elérhetem mindazt, amire vágyom.

Mit tanácsolnál a régi énednek?

Le sem tagadhatnám a Kelet iránti rajongásomat, ami kicsit szakmai ártalom is. Santidévát, a 8. századi indiai gondolkodót idézi a dalai láma: „Ha van megoldás, akkor mi szükség szomorkodásra? Ha nincs megoldás, akkor mi szükség szomorkodásra?”

Azaz zanzásítva a Kung Fu Panda című filmből: „A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem, de a ma adomány. Becsüld a jelent, mert jót jelent.”

Régebben a múlton rágódtam és a jövőn aggódtam, miközben igaz, élveztem a jelent, de nem mindig tudtam teljesen megélni a pillanatot és együtt áramlani az élettel. Persze ez egy hosszabb utazás eredménye, hogy ma már másképp van: már magát az utat is megtanultam szeretni és elfogadni a hepehupáival együtt.

Hogyan tudnálak téged támogatni a mostani utadon? Mi az, ami most a legnagyobb segítséget jelentené Neked?

Egy-egy nehéz helyzetet illetően van esetleg egy varázsmondat, amely gyorsabban átbillenthet, és emlékeztet arra, hogy merre tekintsek? (Az olvasóknak üzenem, van valami ilyesmi, igen, és működik!)

Hogyan foglalnád össze egy mondatban az utat, amit idáig megtettél?

Buddha bölcsen megfogalmazta, és talán az én helyzetemre is jól illik: „Két csapdát kell elkerülnünk az igazsághoz vezető úton. Az egyik, ha nem megyünk végig, a másik, ha el sem indulunk.”

A megtett út és a vízió

Hol tartasz most és hogyan tervezted: egy év múlva hol fogsz tartani?

Belevágtam egy indiai és egy latin tánckurzusba, amit eddig partner hiányában és az introvertált lényem ódzkodása miatt halogattam. Most pedig egy többszörös világbajnoktól tanulhatok kifejezetten nőknek szóló koreográfiákat! Ismét visszacsalogattam az életembe a grafikát, festést és a versírást, újabb nyelveket és új harcművészeti formákat tanulok, míg néhány éve az ízületeim biztosan megálljt parancsoltak volna nekem.

Támogató közösségekre, az önkéntesség révén csodás barátokra találtam, és most már elhiszem, hogy úgy vagyok értékes, ahogyan vagyok.

Fehér bőr és szőke haj? Emlékeztetem magam arra, hogy gyönyörű ázsiai nők milyen szívesen fotózkodtak velem kinn, és milyen szívesen lecserélték volna egységes, makulátlan bőrüket és csillogó fekete hajkoronájukat egy sápadt arcra és szőke loknikra. Szeplők? Játszva tanulhatom velük a csillagképeket. Hegek? A szupererőm bizonyítékai.

Az elmúlt hónapokban egy teljesen új szakmát tanulok – az iskolában nagyon ment a matematika, de úgy éreztem, ilyen területen nem teremhet számomra babér. Elképesztően jó érzés, hogy még ma is megy és imádom! És ha nem ez az utam, nem fogok rágörcsölni, mert egyre rugalmasabban állok az élet dolgaihoz. Szeretnék még többet utazni, sok izgalmas programot a családommal, a fehér lovas herceggel felfedezni különleges országokat, és egy olyan munkát, amely egyben a hobbim is – azaz nemcsak örömet okoz, hanem másokat is szolgál. Ja, és persze pénzt is lehet keresni vele. Belelóg a kezem a bilibe? Remélem, nem! 🙂

Milyen érzés, ahogy szép sorban megteremted a vágyott jövődhöz vezető körülményeket?

Fantasztikus!

Milyen előnyökkel fog mindez járni Neked?

Érzem, hogy élek. Ez szerintem mindent elmond.

Az üzenet

Mit gondolsz, mi a sikeres élet felépítésének a titka (kulcsszavakban, röviden)?

No pain, no gain. Közhely, de igaz: fájdalom nélkül nincs eredmény. Kíváncsiság, kreativitás, nyitottság, rugalmasság, önismeret, önazonosság és önszeretet. Tegyél bele mindent, de ne ostorozd magad, ha valami nem úgy sül el, ahogyan szeretnéd. Tanulj belőle és légy rugalmas – a kudarc olykor álruhás áldás.

És persze: agytorna, testmozgás, egy kölcsönösen támogató, szerető közeg és sok-sok humor!

Útravaló üzenet az interjú olvasóinak, hallgatóinak:

Konfuciusz mondta, hogy nem az a legnagyobb dicsőség, ha soha nem bukunk el, hanem ha valahányszor elbukunk, mindig talpra állunk.

Próbálkozni ér, ezért születtünk embernek. Legyünk napról napra egyre jobbak, az élet biztosan meghálálja. Néha pont úgy, ahogyan nem számítunk rá, de éppen ez a szépsége az egésznek. Az csak a ráadás, hogy te is egyre jobban érzed majd magad a bőrödben. Amikor félsz követni a belső hangod, jusson eszedbe Pema Chödrön mondása: „A félelem természetes reakció, valahányszor közelebb kerülünk az igazsághoz.”

Ajánlanád másoknak is a Changelife Mastery e-mail mentorálással egybekötött online programot, és miért?

Röviden: naná! Kicsit bővebben ezt mondanám a kétkedőknek:

Ildikó azonnal rátapint a lényegre, és – bár még nem találkoztatok személyesen – a vesédbe lát, ezért mindig tűpontos iránymutatást ad, a tanácsai pedig valóban neked szólnak.

Nem egy általános, coach-tankönyvből kimásolt frázissal ráz le, hanem alaposan, példákkal szemléltetve magyaráz, és a hétköznapi életben azonnal használható, a mindennapjaidba biztosan beépíthető tippeket kapsz tőle. Nem fél a saját hibáit feltárni, hogy azokból más is tanulhasson; és a saját életéből veszi a példákat, ezért már az első alkalommal olyan, mintha a legjobb barátnőddel beszélgetnél, miközben a szakmaiság színvonalából egy kicsit sem veszít a kommunikáció.

Nagyon sok AHA pillanatod lesz, és olyan is, hogy „bárcsak előbb tudatosabbá váltam volna erre”… A feladatokkal csak akkor haladhatsz tovább, ha lelkiismeretesen elvégezted őket. Ijesztően hangzik? Akkor jó, mert akkor fogsz a legtöbbet fejlődni!

Ildikó egy rendkívül közvetlen, kedves ember – még sok ilyet a világnak! Azaz – majd ezt úgyis tapasztaljátok – Ildikó csak egy van.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.