Olvasási idő: 5 perc

Ha szeretnéd a bejegyzést inkább meghallgatni, itt megteheted: 

Két héttel ezelőtt három olyan célt tűztem ki magam elé, amelyek merőben újdonságnak számítottak az életemben. A rendszeres evést, a testmozgást és a nyelvtanulást. Mindegyiket napi rendszerességgel.

Az első pár napon mindegyik jelentős erőfeszítést igényelt a részemről. Nem állítom, hogy ma már természetesnek számít bármelyik is, de jelentősen könnyebben veszem rá magam, sőt néha már örömet is tud okozni. Főleg a testedzés hatását érzem a legjelentősebbnek, minden nap, amikor túl vagyok rajta, nem kevés büszkeség tölt el, hogy én, aki soha nem csinált ilyesmit, teljesítettem egy újabb etapot.

Ezen a héten a fő feladatom az volt, hogy összeszedjem azokat a dolgokat az életemből, amiket nem akarok a továbbiakban tapasztalni. Végig kellett vizslatnom életem valamennyi területét és nagyjából az összes szokásomat: az időbeosztásomtól kezdve, a krónikus megfelelési kényszeremen át az anyagi helyzetemig. Ez persze nem volt annyira nehéz; ha valami, hát az mindig könnyen ment, hogy megmondjam: mi az, ami nem jó.

Íme a saját NEM AKAROM listám:

  1. Nem akarok egyedül, párkapcsolat nélkül élni.
  2. Nem akarok időrabló tevékenységekkel foglalkozni, amelyek több energiát visznek el, mint amennyit hoznak.
  3. Nem akarom, hogy a magánéletem továbbra is magányosan és egyhangúan teljen.
  4. Nem akarok továbbra is számomra semmilyen kihívást nem jelentő dolgokkal foglalkozni.
  5. Nem akarok egy vállfa kinézetű, búskomor ember lenni.
  6. Nem akarok unalmas, szürke ember lenni.

Ezek az én legfőbb NEM AKAROM kezdetű gondolataim. Már a visszaolvasása is letargiát okoz, annyi szent!

No, idáig könnyű volt a feladat. A neheze akkor jött, amikor Ildikó azt kérte, ezek helyett találjam meg azokat a dolgokat amiket szeretnék. Szóval állítsam össze az előbbiekből kiindulva az AZT AKAROM kezdetű listámat.

Jó, jó de mit is szeretnék valójában?

Megpróbáltam átfordítani a NEM AKAROM típusú gondolataimat. Eléggé vért és verejtéket kívánó feladat volt.

  1. Azt akarom, hogy találjak magam mellé egy számomra megfelelő, hozzám illő társat.
  2. Olyan dolgokkal akarok foglalkozni, amelyek egyszerre okoznak kihívást és szórakoztatnak.
  3. Olyan emberekkel akarom körül venni magam, akiknek  a társaságában jól érzem magam.
  4. Olyan dolgokkal akarok foglalkozni, amelyek szórakoztatnak, fejlődést és anyagi hasznot hoznak.
  5. Olyan külsőt akarok, ami magabiztosságot, testi-lelki egészséget és pozitivitást sugároz.
  6. Szórakoztató, színes egyéniség akarok lenni.

Mikor ezzel is megvoltam azt hittem, most már nyugodtan ülhetek, mint aki jól végezte a dolgát, de   kiderült: a legnehezebb ezután jön.

Ki kellett találnom, mit tehetek meg akár azonnal, hogy ezek a kívánságaim tényleg teljesüljenek.

Szerencsére Ildikótól sok segítséget kaptam, így sikerült felépíteni egy átfogó stratégiát, amit most megosztok veletek:

  1. A legfontosabb teendőm a saját magamhoz való hozzáállásom megváltoztatása. Ennek érdekében minden nap legalább egy órát kell foglalkoznom önfejlesztéssel, amikor tudatosan megfigyelem magam és a berögzült rossz hozzáállást. Nyakon kell csípnem az ártó gondolataimat, amelyek miatt rosszul érzem magam, energiát vesztek és amelynek következtében a boldogulásommal ellentétesen cselekszem.
  2. A második legfontosabb feladatom az, hogy új élethelyzeteket hozzak be az életembe, melyek egyaránt lehetőséget jelentenek társas érintkezésekre, szakmai és párkapcsolati értelemben vett nyitásokra. Erre szánom alapvetően a hétvégéket, plusz a mindennapi mozgást is igyekszem úgy kialakítani, hogy valamilyen közösségben történjen. Utóbbiban a mostani járványhelyzet nem igazán támogat, de azért ez nem szegi kedvemet!
  3. A harmadik legfontosabb feladatom az, hogy kialakítsak egy stabil és jövedelmező passzív bevételi forrást. Talán ez a legnagyobb kihívás, mert korábban sosem gondoltam, hogy erre is lehet konkrét cselekvési tervet gyártani. Mindenesetre a passzív jövedelemszerzési lehetőségek kiépítésére minden nap szánok néhány órát. A kishitűségnek és a halogatásnak nincs több helye már az én életemben és kész!

Azt hiszem, a legnagyobb ellenségem a HALOGATÁS.

Amit mindezidág a leginkább halogattam, hogy spontán módon új embereket ismerjek meg. Erre nehezen szánom rá arra magam, bevallom.

Szép kis csomag lett ugye?

Mindenesetre, amikor ennyi mindent tisztáztam magam előtt, úgy éreztem magam, mint a hegymászó, aki felérve a fennsíkra elégedetten hordozza körbe a tekintetét.

Bármennyire is egyszerűen hangzik mindaz, amit a meglévő kis túrabatyum könnyítésére kitaláltam, a  konkrét megvalósításról egyenlőre fogalmam sincs.

Ildikó megnyugatott, hogy most még nem is kell előre látnom az utamat az első lépéstől az utolsó útjelző cövekig, hiszen csak a következő lépés lesz, hogy most, ezeket tisztázva magamban eljussak oda, hogy tényleg bele is vágjak. Olyan cselekvési tervet fogunk kialakítani, amelyet követve lépésről lépésre meg is tudom majd valósítani mindazt, amit valójában akarok. És most már legalább tudom, hogy egyáltalán MIT AKAROK. 

Ehhez azonban előtte alaposan meg kell erőszakolnom magam, hogy rájöjjek: nap mint nap hol és mi módon gátolom saját magam és írom újra a NEM AKAROM történésekkel tarkított mindennapjaimat.

A következő hetekben tehát megküzd majd a halogató, balfék énem a jobbító, bevállalós énemmel. 

Lássuk hát, ki lesz az erősebb!

Ha lemaradtál az előző részekről, itt tudod elolvasni vagy meghallgatni:

1 válasz

Trackbacks & Pingbacks

  1. […] Horváth István: Azt tudom, hogy mit nem akarok, de mit is akarok valójában? […]

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük