Tag Archive for: changelife

Olvasási idő: 8 perc

Ha olvasás helyett inkább meghallgatnád a bejegyzést, itt megteheted:

Úgy érzed, soha nem jut elég idő magadra?

Hogy muszáj dolgoznod, de valójában úgy érzed: a munkahelyen töltött időd ablakon kidobott, felesleges időtöltés? Eltekintve attól, hogy muszáj pénzt keresned.

Bedarál a hétköznapi taposómalom?

Örökösen felbukkanó, kínzó kérdések ezek, amelyek Téged – sok embertársadhoz hasonlóan – nap, mint nap foglalkoztatnak.

Amikor este hullafáradtan hazavánszorogsz, bizonyára vajmi kevés időd jut arra, hogy világra szóló, önmegvalósító terveket kovácsolj.

Arról nem beszélve, hogy mikor jön el a nagy nap, amikor végre meg is valósítod?

A 3 mumus, ami megkeseríti a hétköznapokat:

  1. az ÉNidő hiánya,
  2. a nem kedvelt – vagy egyenesen utált – munkahely,
  3. a hétköznapi taposómalom.

Ezek akadályozzák meg, hogy legyen időd olyan életet élni, amire vágysz.

Vajon ennek így kell maradnia egy életen át? Van ebből kiút?

Van megoldás, bármennyire is hihetetlen

Biztatásként annyit szeretnék mondani, hogy nehéz kitörni, nehéz az álmokat megvalósítani, de korántsem lehetetlen.

És most nem a levegőbe beszélek.

Nem akarlak gyors, dobozos megoldásokkal áltatni, mert ilyen nincs.

Van azonban olyan kotta, ami alapján bárki levezényelheti a szabadulást ebből, ha igazán akarja.

Konkrét példa, hogyan sikerülhet

Elmesélem a saját utamat, ami a vágyott életemhez vezetett, hiszen évekkel ezelőtt még ugyanígy voltam, mint Te.

Régebben napi 12 órám ment el csak arra, hogy a munkába utazzak, ledolgozzam a kötött munkaidőt és utána hazautazzak, majd kezdődött a háztartás. Az a bizonyos második műszak.

Nem mondom, hogy utáltam a munkámat, de értelmesebben is el tudtam volna tölteni az időt: alkotással, mások segítésével – ahogy ma már teszem. Persze muszáj volt pénzt keresni, ezért még évekig maradtam.

Hogyan tudtam kitörni mégis?

Elsőként azonosítottam a MIT NEM AKAROK típusú gondolataimat és ebből átfordítással levezettem a MIT AKAROK listámat:

  • helytől kötetlen, szabad életet,
  • télen napsütést,
  • tengerpartot,
  • segítő szakmát,
  • rajzolni, festeni,
  • grafikai tervezéssel foglalkozni,
  • könyvet írni.

Elsőként fontos kiemelnem, hogy én halálosan komolyan vettem az álmaimat. A lehetetlen szót kitöröltem a szótáramból.

Az akadály szót felcseréltem a lehetőségre.

És döntöttem. Megfogadtam, hogy kerül, amibe kerül, végigcsinálom.

Mi kellett ezek megvalósításához?

  • új képzettségek,
  • gyakorlás,
  • szabadidő,
  • önjáró vállalkozás.

Pontosan mit tettem?

Munka mellett elvégeztem az ehhez szükséges akkreditált képzést: jórészt távoktatási rendszerben, mert több utazáshoz végképp nem lett volna se időm, se kedvem,

Választottam mentorokat: ők vezettek végig pontos iránymutatással az úton.

Megtanultam, hogyan kell önjáró vállalkozást indítani, automatizálni, weboldalt építeni.

Regisztráltam mastermind szakmai csoportokba (támogató közeg), ahol együtt haladtunk és együtt fejlődtünk a többiekkel, egymást biztatva.

Szabadságom alatt elutaztam a jövőbeni életem vágyott helyszínére és ott is kapcsolatokat kötöttem.

Nyelvet tanultam: mobil app segítségével naponta a munkába utazás ideje alatt.

Hogyan teremtettem minderre időt?

  • Kiiktattam a felesleges telefonbeszélgetéseket
  • Kiiktattam a TV nézést, közösségi média céltalan görgetését.
  • Helyettük minden napra beütemeztem az adott napi feladatokat, amit még a munka és háztartás mellett kitűztem – egy kis lépés minden áldott nap a célok felé!
  • A munkába utazás teljes idejét (napi 2 óra!) tanulással és információgyűjtéssel töltöttem.

Mindezekkel nyertem naponta legalább két-három óra értelmesebben is felhasználható szabadidőt. Ez lett az én saját ÉNidőm.

Előre tekintve hosszú és fáradtságos út volt, ám visszanézve hihetetlen, mekkora változtatást értem el először apróságnak tűnő dolgokkal – ezek eredményei már néhány hónap elteltével összeadódtak.

Jó érzés volt látni, hogy végre haladok!

Mennyi idő alatt és hová vezetett mindez?

Két év alatt mindez oda vezetett, hogy egy szép napon felmondtam a munkahelyemen és belevágtam az online vállalkozásomba. Minden lehetséges pénzemet erre tartalékoltam.

Majd nem sokkal ezután egy laptoppal és egy okostelefonnal nekivágtunk a világnak párommal és 2019 telét már szabad vállalkozóként töltöttem Gran Canaria szigetén (meglepő, de ott olcsóbb az élet, mint itthon).

Itt írtam meg a könyveimet is és itt kezdtem újra művészeti alkotó tevékenységbe: grafika és festés. Ma már saját művészeti oldalam – Changelife Art – és webáruházam is van az egyedi alkotásokra épülve – Changlife Art Pólómánia.

Őszinte leszek Hozzád…

Az igazat megvallva, hatalmas elszántság és erős fókusz kellett mindezek megvalósításához.

Mentorok, akiket választottam és jól működő támogató közeg, amit tudatosan építettem.

Nélkülük nem ment volna.

Ugyanakkor, ha maradok és egy viszonylag kiszámítható életet élek továbbra is, soha nem lett volna időm ennyi élmény és tapasztalat megszerzésére, melyek egész utamon és most is velem vannak, s amitől VÉGRE megszűnt a hétköznapi taposómalom.

Mindezekre a gyakorlati lépésekre építettem a saját mentorálási programomat – kipróbált, tűpontos módszerekkel.

Ezek minden esetben működtek – nem csak az én életemben.

Függetlenül attól, ki honnan jött, mennyi pénze volt, vagy milyen végzettsége.

Ezek az eltérések csupán annyit eredményeznek, hogy mindenkinek saját magához illeszkedően fogja meghatározni: MOST mit tehet és KÉSŐBB a most megtett lépések hatására milyen lehetőségei nyílnak meg.

Tudod mi a nehéz?

Egyedül kitalálni, mi kell ahhoz, hogy megvalósítsd, amit valójában akarsz. S ehhez nem árt tisztázni azt, hogy pontosan MIT AKARSZ.

Erről szól az én gyakorlati mentorálási programom, a Changelife Mastery:

Végigkísérem a mentoráltakat lépésről-lépésre, hogy ne nekik kelljen kitalálni, mit kell tenni éppen ahhoz, hogy a kívánt eredményt elérjék.

Így aki komolyan veszi a változást:

  • már kipróbált, biztosan működő, tűpontos módszerekkel felfegyverkezve,
  • a leghatékonyabb sorrendben és
  • a saját ütemében haladhat az álmai megvalósítása felé.

Elsősorban nem a pénzen múlik.

Figyeld csak meg: rengeteg haszontalan dologra megy a pénz – kontrollálatlanul a legtöbb ember életében!

Legfőképp azon múlik, hogy Te

  • hajlandó vagy-e legalább napi fél órát felszabadítani a szükséges lépések megtételéhez és
  • hajlandó vagy-e gyökeresen megváltoztatni a szemléletedet.

Arra biztatlak, gondold végig, Te hogyan tudnád mindezeket megtervezni és véghezvinni – ha igazán akarod.

Erről szól a Sorsfordító 4 lépés, az ingyenes összefoglalóm, ami a kezdet.

Valóra váltani ezeket a lépéseket azonban csak Te tudod a saját életedben.

Bízom benne, hogy a saját utammal tudtalak inspirálni és abban is, hogy nem állsz meg itt, hanem elkezded a legapróbb változtatásokkal eltéríteni a sorsodat a Neked tetsző, jobb irányba.

Kívánom, hogy így legyen!

Te mit teszel azért holnaptól, hogy elűzd a 3 mumust?

******

Remélem hasznos volt a cikk! Ha szeretnél személyre szabott mentorálást kapni elérhető áron, akkor itt tudod megnézni, hogyan működik:

Online tréningeim

Evelin azok közé tartozik, akik soha nem adják fel. Kedvessége, közvetlen személyisége magával ragadott. Megkértem, mesélje el, milyen utat járt be – és ő igent mondott.

Története lebilincselő volt számomra, ahogyan álmairól és az azokhoz vezető útról mesélt.

Honnan érkeztél hozzánk és hogyan találtál rá a Changelife Mastery online mentorálási programra?

Hosszabb ideje tartó önismereti utam lényeges állomása volt a Changelife Mastery kurzus. Azelőtt többnyire angol nyelven gyűjtöttem és dolgoztam fel anyagot, és éppen egy ingyenes, ám rengeteg használható tudást nyújtó és elképesztően széles szakirodalommal operáló amerikai képzés után keresgéltem az interneten – először hiába.

A Changelife Mastery volt az első igazán gyakorlatias és interaktív anyag, amellyel találkoztam, és úgy éreztem, ehhez nem tud felnőni egyetlen konkurens tanfolyam sem.

Nem gondoltam, hogy van, ami mást és többet ad.

És mégis. Megtetszett a Changelife oldalon az egyik inspiráló, lendületes blogbejegyzésed, feliratkoztam a hírleveledre, és az egyikben ott lapult a képzés ajánlója. Azonnal tudtam, hogy erre vártam!

Mi az a jövőkép, amit megálmodtál magadnak?

Egészség és boldogság; mert ha ez a kettő megvan, akkor minden szempontból jó helyen vagyunk, ott és azzal, akivel szeretnénk.

Mit szeretnél átadni a történeted bemutatásán keresztül azoknak, akik olvassák?

A rendszeresség és a kis lépések a legfontosabbak; ezek adják meg azokat a kereteket, amelyek segítségével „átprogramozhatod” a rossz beidegződéseket.

Eleinte nem fogod érezni a mindent elsöprő, drasztikus változást, ám ha hosszabb idő múlva visszatekintesz, szemmel látható és kézzel fogható lesz.

Az, hogy már nem rágódsz dolgokon vagy nem tekintesz szőrszálhasogatóan kritikusan magadra, nem jelenti azt, hogy érdektelenné váltál – egyszerűen másképp, sokkal egészségesebben, saját magadat tisztelve és szeretve kezeled ezeket a helyzeteket. Ne hagyd, hogy letörjék a szárnyaidat, és figyelj azokra, akik szeretnek és valóban jó tanácsokkal látnak el!

Mi volt az elmúlt év legnagyobb sikere számodra, ami inspiráló lehet mások számára is? Volt-e, amiben én személy szerint tudtam Neked segíteni?

Sok mindent szeretek csinálni egyszerre, és mindig több hosszú és rövid távú céllal rendelkez(t)em, de ezeket csak néha írtam le, hogy rendszerezzem őket.

A segítségeddel felépítettem és kidolgoztam a célrendszeremet; megtanultam meghúzni a határaimat és nemet mondani, ha kell.

Már tudok segítséget kérni (na jó, még tanulom, de már akadt rá példa), lelkiismeretfurdalás nélkül lazítani, és megtanultam, hogy az újratervezés nem kudarc, hanem a még jobban hozzánk illő jövőhöz vezető út kikövezése.

A Changelife Mastery előtt

Hogyan teltek a mindennapjaid, és mi volt a legnagyobb problémád, mielőtt belevágtál a Changelife Mastery programba?

Kívülről irigylésre méltó volt az életem, hiszen magas presztízsű posztgraduális végzettséggel rendelkezem, a szakmámban és a kreatív területeken is számos elismerést kaptam. Kutatóként olyan helyekre jutottam el, ahová csak álmaimban gondoltam volna; több nyelven beszélek, és néhány egzotikus nyelven sem tudnak eladni. Imádom a művészeteket; keményen dolgozom, folyamatosan fejlesztem magam, de nem vagyok szakbarbár; és rajongok az állatokért, növényekért; mindenem az utazás, a felfedezés.

Ám a külsőm miatt sokszor csúfoltak: vakítóan fehér bőr, szeplők, szőke nőként mindenért sokkal jobban meg kellett küzdenem, bár ez motivált; az, hogy a zene és az olvasás érdekelt, nem volt túl népszerű a kortársaim körében, főleg fiatalkoromban. Gyakran kaptam olyan tanácsot, hogy mutatkozzak butábbnak, mert a sokoldalúság elriaszt másokat, pedig aki igazán ismert, tudta, hogy velem bárki bármiről nagyszerűen el tud beszélgetni, jókat nevetünk.

Nem igazán találtam a helyemet. A munkámért nem mertem méltányos díjazást kérni: „hiszen én szeretem ezt csinálni, és másokhoz képest gyorsabban, könnyebben el tudom végezni a feladatokat. Önmagam legnagyobb kritikusaként a legszínvonalasabb munkavégzésre törekedtem, ez a teljesítménykényszer pedig nemcsak adott, de teherként is nehezedett rám.

Emellett sok mindent elnyomtam magamban, nehogy túl érzelmesnek látszódjak.

Aztán jöttek az egészségügyi problémák, hiszen a testem is jelezte, hogy valami nincs rendben; sokszor csalódtam; rájöttem, hogy a régebbi hibáim miatt ostorozom még mindig magam, pedig már tanultam belőlük vagy legalábbis ráléptem erre az útra; és még mindig sokkal fontosabb, hogy jól illeszkedjek a társadalmi elvárások építette dobozba, minthogy önmagam legyek. Sokan azt hiszik, hogy ez utóbbi azt jelenti, hogy valaki exhibicionista, polgárpukkasztó, pedig korántsem erről van szó: egyszerűen nem engedtem, hogy az a sokoldalú, önmagáért kiálló, racionális, ám csupaszív, kíváncsi és kalandvágyó, de közben introvertált ember legyek, aki megéli a női(es)ségét is.

Vissza tudsz emlékezni egy konkrét eseményre, felismerésre, vagy igazi mélypontra, ami által megszületett benned az elhatározás: “Ez nem mehet így tovább, változtatnom kell!”?

A munkahelyi átalakítások miatt elvesztettem az állandó állásom, és az alkalmi projektekből élés egyre fárasztóbbá vált, hiszen folyamatosan kutatni kellett a lehetőségeket, lobbizni – az önmenedzselés pedig nem volt az erősségem.

Sok helyütt azzal utasítottak el, hogy túlképzett vagyok.

Sokkal korábban megszűnt egy hosszabb párkapcsolatom – amelyen még mindig őrlődtem és –, amely akkor már egyikőnket sem szolgálta, de görcsösen próbáltam azt is megjavítani, mint mindent.

Aztán egy nap úgy keltem fel, hogy: még több hozzám illő és nekem való sport, még izgalmasabb kihívások, az étrendem és az életmódom gyökeres megváltoztatása, több spontán öröm és kreativitás – erre van szükségem!

Te végigvezettél az úton, így a nulla magabiztosságot lecseréltem az egészséges önértékelésre.

Az áttörés

Miután elhatároztad, hogy változtatsz, voltak próbálkozásaid, tévutak, amik nem vezettek sikerre?

Természetesen. Rengeteg utat be kell járni, amire rátalálunk a sajátunkra.

Kerestem én is a tuti módszert, a bölcsek kövét – mindenre felfigyeltem, mindent elolvastam, amiről mások azt írták, megváltoztatta az életüket. Kipróbáltam spirituális szemléleteket, az életünkre alkalmazható „üzleti modelleket”; nem voltam válogatós, de nálam elmaradt a csoda. Volt, hogy szorgalmasan gyakoroltam olyan dolgokat, amelyekben egy idő után már nem igazán hittem. Pedig lelkesedésből és kitartásból sosem volt hiány.

Voltak személyes hátráltató tényezőid, amik ellenére belevágtál a mostani utadba?

Lényegében mindaz, amit elmondtam. Az ember nem gondolná, hogy egy nap mennyi önszabotáló gondolat fut le a fejében vagy ülteti azt oda rendkívül rafináltan a társadalom, a környezet.

Mi hozta meg az áttörést? Milyen felismeréseket tudtál átültetni a gyakorlatba, amivel úgy érzed, végre megtörted az önszabotáló rutinodat és végre haladsz?

Azt hittem, hogy lesz EGY módszer, az IGAZI, amely másnak is sikert hozott. És most már tudom: valóban van ilyen, de az csak a tiéd, és csak nálad lesz telitalálat.

Az elmúlt évtizedekben sok mindent – néha nem is olyan tudatosan – felcsipegettem, és szinte észrevétlenül, hosszú idő alatt megtörtént az átalakulás. Ezek együtt hozták el azt, aki és ami ma vagyok. Az áttörés lényegében az volt, amikor ezt felismertem. A Changelife-fal pedig formába öntöttük!

Nagyon szeretek régi korok íróitól, filozófusaitól tanulni, hiszen szinte már minden bölcsességet leírt egyszer valahol, valaki, csak a saját életünkre kell alkalmazni az ott olvasottakat. Nem (feltétlenül) akkor vagyunk a jó úton, ha egy dogmát vagy egy ideológiát kételkedés nélkül követünk, hanem akkor, ha egyek tudunk lenni mindazzal, amiben mélyen hiszünk.

Mi volt a legnagyobb nehézség, amivel szembe kellett nézned a saját elképzelésed megvalósítása során és hogyan küzdötted le? Számodra mi volt az a dolog, ami miatt esetleg majdnem feladtad a célodat? 

Ha egyszer belevágok valamibe, azt nem adom fel; de éppen ezért az álmaim megvalósítását mindig halogattam, mert ezen a területen nagyon féltem a kudarctól, és attól, hogy mit szólnak majd hozzá mások – akkor is, ha sikerül elérnem őket, és akkor is, ha nem.

Miután átvizsgáltuk az életem fő területeit, jó érzéssel töltött el, hogy az időgazdálkodásom és a szokásaim rendszere kiemelkedő volt; ám az önmagamhoz való viszonyom még nem volt az igazi, és szinte egyáltalán nem tudtam nemet mondani, ezért sokszor elforgácsoltam a szabadidőmet, és nem azzal töltöttem, amit szeretek csinálni és ami feltölt, ami felszabadítja a kreatív energiáim, hanem inkább a külső elvárásoknak akartam megfelelni. Nagyon maximalista vagyok minden téren, és csak akkor éreztem magam hasznosnak, ha valamit teszek másokért. Ha a szórakozásomra gondoltam, „elpazarolt” időként tekintettem rá.

A korlátozó hiedelmek azonosításával és az azokkal való leszámolással, még több asszertivitással, a tőled kapott – valóban működő – tippekkel és a határok meghúzásával azonban egyre türelmesebb lettem magammal, egyre motiváltabbá váltam, és egyre inkább hittem abban, hogy elérhetem mindazt, amire vágyom.

Mit tanácsolnál a régi énednek?

Le sem tagadhatnám a Kelet iránti rajongásomat, ami kicsit szakmai ártalom is. Santidévát, a 8. századi indiai gondolkodót idézi a dalai láma: „Ha van megoldás, akkor mi szükség szomorkodásra? Ha nincs megoldás, akkor mi szükség szomorkodásra?”

Azaz zanzásítva a Kung Fu Panda című filmből: „A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem, de a ma adomány. Becsüld a jelent, mert jót jelent.”

Régebben a múlton rágódtam és a jövőn aggódtam, miközben igaz, élveztem a jelent, de nem mindig tudtam teljesen megélni a pillanatot és együtt áramlani az élettel. Persze ez egy hosszabb utazás eredménye, hogy ma már másképp van: már magát az utat is megtanultam szeretni és elfogadni a hepehupáival együtt.

Hogyan tudnálak téged támogatni a mostani utadon? Mi az, ami most a legnagyobb segítséget jelentené Neked?

Egy-egy nehéz helyzetet illetően van esetleg egy varázsmondat, amely gyorsabban átbillenthet, és emlékeztet arra, hogy merre tekintsek? (Az olvasóknak üzenem, van valami ilyesmi, igen, és működik!)

Hogyan foglalnád össze egy mondatban az utat, amit idáig megtettél?

Buddha bölcsen megfogalmazta, és talán az én helyzetemre is jól illik: „Két csapdát kell elkerülnünk az igazsághoz vezető úton. Az egyik, ha nem megyünk végig, a másik, ha el sem indulunk.”

A megtett út és a vízió

Hol tartasz most és hogyan tervezted: egy év múlva hol fogsz tartani?

Belevágtam egy indiai és egy latin tánckurzusba, amit eddig partner hiányában és az introvertált lényem ódzkodása miatt halogattam. Most pedig egy többszörös világbajnoktól tanulhatok kifejezetten nőknek szóló koreográfiákat! Ismét visszacsalogattam az életembe a grafikát, festést és a versírást, újabb nyelveket és új harcművészeti formákat tanulok, míg néhány éve az ízületeim biztosan megálljt parancsoltak volna nekem.

Támogató közösségekre, az önkéntesség révén csodás barátokra találtam, és most már elhiszem, hogy úgy vagyok értékes, ahogyan vagyok.

Fehér bőr és szőke haj? Emlékeztetem magam arra, hogy gyönyörű ázsiai nők milyen szívesen fotózkodtak velem kinn, és milyen szívesen lecserélték volna egységes, makulátlan bőrüket és csillogó fekete hajkoronájukat egy sápadt arcra és szőke loknikra. Szeplők? Játszva tanulhatom velük a csillagképeket. Hegek? A szupererőm bizonyítékai.

Az elmúlt hónapokban egy teljesen új szakmát tanulok – az iskolában nagyon ment a matematika, de úgy éreztem, ilyen területen nem teremhet számomra babér. Elképesztően jó érzés, hogy még ma is megy és imádom! És ha nem ez az utam, nem fogok rágörcsölni, mert egyre rugalmasabban állok az élet dolgaihoz. Szeretnék még többet utazni, sok izgalmas programot a családommal, a fehér lovas herceggel felfedezni különleges országokat, és egy olyan munkát, amely egyben a hobbim is – azaz nemcsak örömet okoz, hanem másokat is szolgál. Ja, és persze pénzt is lehet keresni vele. Belelóg a kezem a bilibe? Remélem, nem! 🙂

Milyen érzés, ahogy szép sorban megteremted a vágyott jövődhöz vezető körülményeket?

Fantasztikus!

Milyen előnyökkel fog mindez járni Neked?

Érzem, hogy élek. Ez szerintem mindent elmond.

Az üzenet

Mit gondolsz, mi a sikeres élet felépítésének a titka (kulcsszavakban, röviden)?

No pain, no gain. Közhely, de igaz: fájdalom nélkül nincs eredmény. Kíváncsiság, kreativitás, nyitottság, rugalmasság, önismeret, önazonosság és önszeretet. Tegyél bele mindent, de ne ostorozd magad, ha valami nem úgy sül el, ahogyan szeretnéd. Tanulj belőle és légy rugalmas – a kudarc olykor álruhás áldás.

És persze: agytorna, testmozgás, egy kölcsönösen támogató, szerető közeg és sok-sok humor!

Útravaló üzenet az interjú olvasóinak, hallgatóinak:

Konfuciusz mondta, hogy nem az a legnagyobb dicsőség, ha soha nem bukunk el, hanem ha valahányszor elbukunk, mindig talpra állunk.

Próbálkozni ér, ezért születtünk embernek. Legyünk napról napra egyre jobbak, az élet biztosan meghálálja. Néha pont úgy, ahogyan nem számítunk rá, de éppen ez a szépsége az egésznek. Az csak a ráadás, hogy te is egyre jobban érzed majd magad a bőrödben. Amikor félsz követni a belső hangod, jusson eszedbe Pema Chödrön mondása: „A félelem természetes reakció, valahányszor közelebb kerülünk az igazsághoz.”

Ajánlanád másoknak is a Changelife Mastery e-mail mentorálással egybekötött online programot, és miért?

Röviden: naná! Kicsit bővebben ezt mondanám a kétkedőknek:

Ildikó azonnal rátapint a lényegre, és – bár még nem találkoztatok személyesen – a vesédbe lát, ezért mindig tűpontos iránymutatást ad, a tanácsai pedig valóban neked szólnak.

Nem egy általános, coach-tankönyvből kimásolt frázissal ráz le, hanem alaposan, példákkal szemléltetve magyaráz, és a hétköznapi életben azonnal használható, a mindennapjaidba biztosan beépíthető tippeket kapsz tőle. Nem fél a saját hibáit feltárni, hogy azokból más is tanulhasson; és a saját életéből veszi a példákat, ezért már az első alkalommal olyan, mintha a legjobb barátnőddel beszélgetnél, miközben a szakmaiság színvonalából egy kicsit sem veszít a kommunikáció.

Nagyon sok AHA pillanatod lesz, és olyan is, hogy „bárcsak előbb tudatosabbá váltam volna erre”… A feladatokkal csak akkor haladhatsz tovább, ha lelkiismeretesen elvégezted őket. Ijesztően hangzik? Akkor jó, mert akkor fogsz a legtöbbet fejlődni!

Ildikó egy rendkívül közvetlen, kedves ember – még sok ilyet a világnak! Azaz – majd ezt úgyis tapasztaljátok – Ildikó csak egy van.

Olvasási idő: 4 perc

Ha olvasás helyett inkább meghallgatnád a bejegyzést, itt megteheted:

Az elmúlt heteim minden téren a harcról szóltak.

Egyrészt küzdöttem egy vírusos megbetegedéstől, amely fizikai állapotomat tette próbára. Szerencsére nem öltött olyan méreteket, hogy fel se tudjak kelni az ágyból, ahhoz azonban épp elég volt, hogy megnehezítse a mindenapjaimat. Ennek ellenére makacsul folytattam azokat a dolgokat, amelyek megvalósítását a program kezdetekor célként kitűztem magam elé.

Olvass tovább

Olvasási idő: 5 perc

Ha szeretnéd a bejegyzést inkább meghallgatni, itt megteheted:

Én nem hiszek a körülmények hatalmában. Hiszem viszont, hogy ebben a világban csak azok boldogulnak, akik megkeresik a megfelelő körülményeket, és ha nem találják, megteremtik azokat.

George Bernard Shaw

George Bernard Shaw-hoz hasonlóan én sem hiszek a körülmények hatalmában.

Abban hiszek, hogy állandóan, fáradhatatlanul keresnem kell a nyer-nyer helyzeteket, és folyamatosan nyitnom kell más emberek felé. Csodálatos és tartós kapcsolatok jöttek így létre, ha csak az elmúlt évekre tekintek vissza.

Olvass tovább

Az alkotói folyamat evolúciója a műalkotássá érés áramlatában

Olvasási idő: 11 perc

Ha szeretnéd a bejegyzést inkább meghallgatni, itt megteheted:

Egyik éjjel, amikor csendes elmélkedésben kint ültem Gran Canarian a teraszon, elmélkedve hallgattam az óceán morajlását. Arra gondoltam, mennyi mindenért lehetek hálás. Megannyi apró, véletlennek látszó mozzanat és mennyi kedves, segítőkész emberhez történő kapcsolódás kellett ahhoz, hogy megszülessen a mű, ami a szívem-lelkem legmélyéből öltött sorokat, kezem nyomán élő arcokat teremtett, majd könyv formájában manifesztálódott.

A történet 30 évvel ezelőttre, egészen tinédzserkoromig nyúlik vissza, amikor 14 éves koromban a legjobb gyermekkori barátnőm megismertetett a Queen zenéjével. Kati volt ennek az egésznek az alfája; kulcsszerepe volt abban, hogy közelebbről megismerjek egy páratlan életművet és megismételhetetlen zenei unikumot.

Olvass tovább

Olvasási idő: 4 perc

Ha szeretnéd a bejegyzést inkább meghallgatni, itt megteheted:

A változás útjának paradoxona

Az elmúlt napokban (is) csodálatos és rendkívül mély beszélgetéseket folytattam olyan rokon lelkekkel, akikkel őszintén csodáljuk egymást.

Az ilyen mély kapcsolódásokból születnek a hatalmas felismerések, AHA élmények. Évtizedek óta kutatom a mesteri életszervezés titkait, a siker egyetemes alapelveit. Nagyon inspiráló olyan emberekkel együttműködni, gondolatokat cserélni, akik szintén ezen az úton járnak.

A folyamatos változás, átalakulás misztériumáról e beszélgetéseket követően megszületett bennem egy metaforikus kép, ami egyben a változás paradoxona. Ebben a bejegyzésben erről szeretnék írni, hogy megértsd, miért is olyan nehéz út ez. S mégis, nincs más út, ami jobban megérné az erőfeszítéseket, és ami garantálná, hogy egyre magasabb és magasabb szintre tudj fejlődni.

Olvass tovább

Szinte mindenki álmodozik arról, hogy szebbnél szebb tájakra és országokba eljusson. Azok közül, akik meg is valósítják, megismernek idegen kultúrákat, más életszemléletet is.

Párommal a tengerparti nyaralások szerelmesei vagyunk, így most már az év nagy részét tengerparton, óceánparton töltjük.

Hazaérve sem élhetünk a mediterrán díszletek nélkül, ezért nagyon hamar elkezdtük az utazásaink inspirálta ötleteket megvalósítani. Jártunkban-keltünkben összeismerkedtünk helyi lakosokkal, akikkel beszédbe elegyedtünk. Egy igen emlékezetes mondást hallottunk Rodosz szigetén: 

„Az európai embernek van órája, a görögnek van ideje.”

Hazatérve mindig visszavágyunk ezekre a helyekre, mint ahogy sokan mások is.

Olvass tovább

Olvasási idő: 4 perc

Ha szeretnéd a bejegyzést inkább meghallgatni, itt megteheted:

Ebben a bejegyzésben meg nem újuló energiaforrásunkról szeretnék írni, az IDŐről.

Arról, hogyan használjuk fel, és ez hova vezet.

Előfordult már Veled, hogy egész nap ide-oda kapkodtál, rohangáltál, és a nap végére mégsem voltál elégedett, csak hullafáradt és frusztrált?

Nem mindegy, ez milyen gyakran esik meg Veled.

Lássuk nagyvonalakban, milyen az időgazdálkodása az átlagembereknek, és milyen a sikeres embereknek.

Olvass tovább

Olvasási idő: 6 perc

Ha szeretnéd a bejegyzést inkább meghallgatni, itt megteheted:

A mostani bizonytalan idők, a kijárási tilalom – enyhébb vagy szigorúbb formában – mindannyiunkat érint.

Senki sem tudja, mennyi ideig kell az otthonunkban kuksolnunk, távol szeretett családtagjainktól, barátainktól. Napi szintű kihívásként kell szembenéznünk a mentálisan megterhelő bizonytalansággal, és félelmeinkkel.

Nincs mit tenni, jobb, ha a saját érdekünkben ráállunk a mentális immunerősítésre, és kesergés helyett inkább azon fáradozunk, hogy a lehető legnagyobb előnyt kovácsoljuk a kialakult helyzetünkből.

Olvass tovább

Olvasási idő: 4 perc

Ha olvasás helyett inkább meghallgatnád a bejegyzést, itt megteheted:

FÓKUSZ.

Tudtad, hogy az egész napod minősége azon múlik, hol van a figyelmed fókusza?

Az egész világot rettegésben tartja a kibontakozó válság, és még ki tudja, mennyi negatív fenyegetés, amivel a sajtóban naponta bombázzák az embereket.

Mi van, ha hagyod, hogy ez az egész rothadás-szagú hírcunami beszippantson?

Mivel az átlagosnál nagyobb figyelmet szentelsz a rémhíreknek, így akárhányszor felmész a Facebook-ra, folyton ilyeneket fog feldobálni.

Olvass tovább