, ,

Miért olyan veszélyes, ha a másikra tukmálod a jót?

Olvasási idő: 6 perc

Ha szeretnéd a bejegyzést inkább meghallgatni, itt megteheted:

Egész fiatal felnőttkoromig pofára esések sorozata kísért, amiért a saját igazságaimat rá akartam tukmálni azokra, akik számomra fontosak voltak.

Biztosan te is tudod, milyen lelkesítő, ha az ember elmélyül az önfejlesztésben és jobbnál jobb könyveket, cikkeket olvas ebben a témában. Utána persze a nagy lelkesedésben elkezded osztani az észt a családodnak, a barátaidnak, mert tényleg jót akarsz nekik. Ők aztán úgy néznek rád, mint valami erőszakos hittérítőre, és jól letromfolnak, mit akarsz. Te meg csak állsz és nézel, hogyhogy ők nem értik?

Nekem is meg kellett tanulnom, hogyan érdemes, egyáltalán kivel és miről érdemes kommunikálni.  Kemény leckék árán jöttem rá, hogy nem kell egyedül az egész világot megváltanom, és valljuk be, elég nagy pökhendiség is lenne.

Rengetegen esünk bele ebbe a hibába.

Bizonyára előfordult már veled, hogy felfedezted a spanyolviasz hollétét, és azonnal világgá kürtölted: tessék, itt van, emberek, ezt kell csinálni és minden jó lesz! Aztán meg nem értetted, hogy mások miért nem lelkesednek, miért néznek rád ferde szemmel.

Egyetlen dolgot felejtünk el a nagy világmegváltó törekvéseink során: a másikat a maga életében teljesen más dolgok foglalkoztatják. Egyszerűen más a fontossági sorrendje. Nagyon nehéz tudomásul venni a másságot, ha egyazon közösségbe tartoztok.

A közösség ereje (pro és kontra)

A közösség összetartó ereje pontosan abban áll, hogy a csoport tagjai hasonlóan gondolkoznak, hasonló problémákkal küszködnek, amiket megoszthatnak egymással. Amikor egy szinttel feljebb akarsz lépni, a legtöbb közösség, főként a közvetlen környezeted, a család, a munkahelyi gárda, a barátok visszahúzó erőt gyakorolnak.

Mi ennek az oka?

Az összetartozás érzése a legfőbb emberi igény, ezért a közösség mindenáron ott akar tartani, ahol vagy. Ha továbblépsz, előfordulhat, hogy árulónak titulálnak. Hiszen, ha sikeresen megoldasz egy sokakat foglalkoztató problémát, akkor utána miről fogtok beszélgetni? Azok, akik szeretnek panaszkodni, dagonyázni a maguk kreálta szenvedések mocsarában, vajon mennyire lesznek megértőek veled szemben?

Ha fontos neked a közösség, ahová tartozol, akkor nagyon meg kell gondolnod, hogyan kezeled ezt a jelenséget. Megengedheted nekik a másságot, de cserébe neked is tudnod kell tisztán kommunikálni, hogy a saját törekvéseidet ők is tartsák tiszteletben, noha nem értenek veled egyet.

Visszájára fordul a dolog, ha olyan csoportban válsz igehirdetővé, ahol erre nincs fogadókészség.

A legnagyobb veszély pedig az – amibe én is nagyon sokszor belefutottam – hogy fellelkesíted egy barátodat, egy kollégádat a tuti megoldás igéivel, aki elindul veled az úton, de lehet, hogy nem fog tudni lépést tartani veled. Na, itt jön a csiki-csuki helyzet: Most mit csinálj? Ha vele együtt akarod csinálni, akkor téged is lassít, ha otthagyod, akkor mi lesz vele? Behúzott kézifékkel hogyan hasítasz majd a gyorsítósávban?

Mi a legnagyobb veszély?

Minél pozitívabban állsz önmagadhoz, másokhoz és általában az élethez, annál kevésbé fogod megtűrni a környezetedben azokat, akik éles ellentétben, azaz túlzottan negatívan gondolkoznak. Humorral, másfajta kommunikációval ez kezelhető – egy szintig.

Amint kijössz a mostani állapotodból, de nem éred el azt, amit szeretnél, na, az egy nagyon szerencsétlen helyzet. Ez olyan, mintha megrekednél egy köztes létben.

Jól példázza ezt a „se ide nem tartozol, se ott nem tartasz még” állapotot az alábbi idézet:

„Miután a pillangó szárnyat bontott, soha többé nem változhat vissza hernyóvá.”

C. Wilson

A veszély az, hogy miután a barátodat a saját bábállapotában megpiszkáltad, mégsem fog tudni eljutni a pillangóvá válásig. Olyan ez, mintha a pokol és a menny között a purgatóriumban ragadnál, örökös kétségek között vergődve és vezekelve a korábbi tetteidért.

Mi a megoldás?

Két út közül választhatsz, ha ilyen helyzetbe kerülsz:

Továbblépsz

Az egyik, hogy továbblépsz, ha a végképp úgy érzed, hogy az adott közösségben, baráti kapcsolatban már nem tudsz tovább fejlődni. Ha maradnál, visszahúzó erőt jelentene, ami miatt te sem jutnál sehová.

Ezt a döntést csak akkor tudod komolyabb veszteség nélkül meghozni, ha az adott közösség számodra már nem sokat jelent. Kinőtted.

Megtanulsz asszertíven kommunikálni

A másik, ha érzelmileg, vagy jól felfogott érdekből kötődsz a közösséghez (utóbbiból is van szép számmal, pl. munkahely), a kapcsolathoz, amiben vagy. Ha nem akarsz a totális tudathasadás állapotába kerülni, meg kell tanulnod asszertíven kommunikálni.

Ez azt jelenti, hogy folyamatosan nyer-nyer helyzeteket teremtesz, amiben mindkét fél szabadon kifejezheti az igényeit, és közösen keresnek megoldásokat. Ha változtatsz az agresszív, vagy éppen passzív, mindent eltűrő hozzáállásodon, sokkal több tiszteletet és megértést tudsz elérni akkor is, ha benne maradsz az adott közösségben.

Utóbbi egy életre szóló kihívás, de nincs más, ami jobban megérné, mint ezen fáradozni ahelyett, hogy folyton letorkolnál másokat, vagy szűkölő kutyaként visszahúzódnál az odúdba.

A választás joga a tiéd.

0 hozzászólás

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük