A változás útja

Mi történik, ha eljött a pillanat, amikor már teljesen eleged lett mindabból, amit eddig csináltál? Ha megelégelted, hogy folyton kihasználnak, elnyomnak, ha visszaélnek a bizalmaddal, ha semmibe vesznek, ha állandóan le vagy égve, stb., és még folytathatnám a felsorolást.

Két út van:

•  vagy rászánod magad a változtatásra,
•  vagy maradsz a magad ásta veremben tovább, és vergődsz életed végéig.

Ha a változás mellett döntesz és végigjárod ezt az utat, akkor egészen biztosan jobban fogod érezni magad a bőrödben.

Ha nem, akkor már ismered a régi receptet, és a szokásos forgatókönyvet írod újra és újra.

Három dolgot tisztáznod kell magad előtt, mielőtt beleveted magad a változásba:

1) Mit akarsz elérni? MI helyett MIT?

Ezt egészen pontosan meg kell fogalmaznod.

Ki kell alakítanod egy olyan jövőképet, ami neked tetszik, amit elképzeltél.

Egészen konkrétan kell megfogalmazod, és elképzelned, tetszésed szerint kiszínezned. Ennek a jövőképnek olyannak kell lennie, amivel tudsz azonosulni, és totálisan nem tartod elérhetetlennek.

Egyrészt azért, mert ha van egy álmod, amit a lelked mélyén most teljességgel elérhetetlennek tartasz, akkor túl nagy lesz a falat, és az első buktatóknál, konfliktusoknál vissza fogsz fordulni.

Másrészt azért, mert ha nem tartod reálisnak a most megfogalmazott célt, akkor a kezdeti belső ellenállásodat elég nehéz lesz leküzdeni.

Tehát azt javaslom, hogy kezdd el kisebb dolgokkal, pl. olyan kommunikációt sajátítasz el, amivel a többieknél eredményt tudsz majd elérni, így a kezdeti sikerélmények után majd később nagyobb célokat is ki tudsz tűzni.

Az első lépés: saját magunk legyőzése. Az állandó elmezaj megfékezése és annak tudatos irányítása. A negatív gondolatok tetten érése, és tudatosan pozitívra cserélése. Ha ez megvan, utána elég sok minden, akár a jelenleg általad lehetetlennek tartott célok elérése is lehetségessé válik. Ez már a haladó szint.

2) Fontos, hogy el tudd viselni azokat a következményeket, amik a megemelkedett önbecsüléssel járnak

Amint a tettek mezejére lépsz és azon is maradsz, egy idő után elég magas lesz az önbecsülésed. Akkor már egészen biztosan nem fogsz eltűrni olyan dolgokat, szituációkat, mint most.

Fontos, hogy tisztázd: milyen szintű változás az, ami még számodra elviselhető?

Lehet, hogy sürgető késztetést fogsz arra érezni, hogy elköltözz, hogy elválj, vagy munkahelyet válts, esetleg teljesen más tevékenységbe kezdj. Nem biztos, hogy ilyen drasztikus változásokra készen állsz, esetleg más, számodra kényelmes dolgokról kell lemondanod ahhoz, hogy ilyen nagy változtatásba kezdj. Személyiséged átformálását fokozatosan érdemes felépítened, először csak kisebb lépésekkel. Pl. elhatározod, hogy bár eddig mindenkinek mindent megcsináltál, mától csak azt vagy hajlandó megtenni, ami még számodra is komfortos. Ez azonnal csökkenteni fogja a belső feszültségedet.

Minél pozitívabban állsz önmagadhoz és az élethez, annál kevésbé fogod megtűrni a környezetedben azokat, akik éles ellentétben, azaz túlzottan negatívan gondolkoznak. Humorral, másfajta kommunikációval ez kezelhető – egy szintig.

Amint kijössz a mostani állapotodból, de nem éred el azt, amit szeretnél, nem lenne szerencsés. Ez olyan, mintha megrekednél egy köztes létben. Jól példázza ezt a „se ide nem tartozol, se ott nem tartasz még” állapotot az alábbi idézet:

„Miután a pillangó szárnyat bontott, soha többé nem változhat vissza hernyóvá.”

C. Wilson

3) Az odavezető út

Az, hogy a célodhoz vezető változás útja számodra nehéznek tűnik, vagy szórakozást jelent, az a személyes hozzáállásodon múlik.

Ha akarod, nehéz, ha szórakoztatónak akarod látni, akkor könnyű. Ébreszd fel a benned lakozó kíváncsi gyermeket!

Egy biztos: a kitartásodra mindenképpen szükséged lesz.

Akkor is, ha bárki el akar tántorítani, akkor is, ha először mindenki elmeháborodottnak fog nézni, hogy változol. Meg kell érteni őket: ők már így szoktak meg. Hagyni kell időt másoknak is a változásokkal járó hatások befogadására, feldolgozására, hogy az új személyiségedhez hozzászokjanak.

A jellemző az, hogy mindenki makacsul ellenáll a változásnak. Figyeld meg, hogy mennyire igaz ez!

Ez egyébként teljesen ellenkezik az élet természetével. Az élet egy állandóan változó, örökös körforgás, nem pedig egy statikus, kimerevített pillanatkép, illetve azok sorozata. Abba reccsenünk bele, ha nem együttműködve változunk vele. Ez természetellenes.

A tudatos tehetetlenség állapota miatt vállaljuk sokszor ezt a meglehetősen kényelmetlen lelkiállapotot. Hogy lehetőleg ne változzon különösebben semmi.

A másik, ami szintén irreális elvárás: én nem változom, változzanak ők! 

Ez talán jogosnak tűnhet, mégis többször tapasztalhattad, hogy a kedvedért senki nem fog tartósan megváltozni. Miért?

A válasz egyszerű: ugyanazokra a hatásokra ugyanazok a válaszreakciók lesznek. Oda-vissza igaz. Emlékezz: a jellemző az, hogy mindenki – téged is beleértve – makacsul ellenáll a változásnak. Akkor is, ha folyton azt hangoztatja, hogy ő meg akar változni. Mondani könnyű, megtenni sokkal nehezebb.

Ráadásul a többiek fejében te is abban a skatulyában csücsülsz, mint a te fejedben a többiek.

Tehát: ugyanattól az embertől a tőle megszokottól eltérő viselkedésre másképpen reagálsz, igaz? Azt hiszed, hogy megbolondult; de hogy megváltozott!?

Akkor miért várod el, hogy másképpen viselkedjenek veled mások, ha ugyanúgy állsz hozzájuk? Végső soron mindenki folyton csak önmagát akarja igazolni.

Mindenki, KIVÉVE, aki a saját útját járja elégedetten.

Ha máris szeretnél a változás útjára lépni, akkor neked ajánlom az Életszervezés mesterfokon című e-bookomat, amiben sokkal többet árulok el azokról a módszerekről, amikkel felvértezve gyorsabban fogsz haladni. Kattints ide és nézd meg, miről írok benne: https://changelife.hu/eletszervezes-mesterfokon/