Van három olyan alapvető tévhit, amik szinte minden ember életére hatással vannak. Valójában csak a hiábavaló küzdelmet és boldogtalanságot generálják az életedben. Mik ezek és hogyan érdemes kezelni?

1. Mindenben egyet kell értenünk a másikkal

Örökös harc és talán a te életedet is folyamatosan megmérgezi, hogy állandóan bizonygatod az igazad. A legrosszabb az, amikor puszta jó szándékból győzködsz valakit.

„Egyél ezt, mert ettől meggyógyulsz, egészségesebb leszel.”

„Ne dolgozz annyit, pihenj már egy kicsit, nehogy idejekorán kidőlj.”

A példákat vég nélkül lehetne sorolni, mit tegyen, vagy ne tegyen a másik, hogy neki végre jobb legyen.

Győzködés, aggódás, győzködés… amikor a másik besokallt, kirobban a veszekedés.

„Hát nem látod, hogy csak jót akarok neked? Hiába töröm magam érted, te fittyet hánysz rá!” – és hasonló méltatlankodások kísérik az állandóan segíteni akaró embert.

Rengeteg házasságban, párkapcsolatban ezért állandósulnak a veszekedések. Pokollá válik tőle az életük.

Mi a megoldás?

Nem szükséges, hogy a másik ugyanazt gondolja, vagy tegye, amit te. Mindenki vállaljon csak saját magáért felelősséget.

Te talán mindent tökéletesen csinálsz? Nem?

„Mielőtt hozzáfogsz, hogy megjavítsd a világot, háromszor járd körbe a saját házadat.”

/kínai bölcsesség/

Miért, jó, ha ezt megszívleled?

Minden ember a saját szemüvegén keresztül szemléli a világot. Nincsenek objektív igazságok, a valóság az egyéni érzékelés szubjektív kivetülése.

Képzelj el egy olyan világot, ahol mindenki ugyanazt akarja, ugyanazt szajkózza. Hát barátom, elég unalmas lenne, nem igaz? Hol látsz egy ilyen világban fejlődést, előrelépést?

Nagyon is rendben van az, hogy mások másképp élik meg a dolgokat, és mást tartanak fontosnak, mást tesznek, mint te. Ha erre a másságra egy lehetőségként tekintesz, rengeteg olyan új nézőpontot, megoldást ismerhetsz meg, ami egyébként eszedbe sem jutott volna. Szelektáld ki azokat, akik és amik a hasznodra vannak, és használd fel az életed jobbítására, ahelyett, hogy győzködnél másokat. A többit meg hagyd a csudába.

Ne a vesztes csatáidat vívd folyton, inkább keress sikeres embereket és beszélgess el velük, ők hogyan csinálják?

2. Túlságosan rohanó világban élünk, nincs időm semmire

Utálni fogsz ezért, de valójában arra van idő, amire szakítasz. Arra jut idő, amit fontosnak, vagy kötelezőnek fogadsz el. Ez teljesen egyéni.

Az élet mindenkinek tökéletesen egyformán napi 24 órát juttatott arra, hogy elvégezze a feladatait, és éljen. Bár a rendelkezésünkre álló napi időtartam pontosan megegyezik, vajon miért van az, hogy az egyik ember halad, a másik meg vegetál?

Az időérzékelés teljesen szubjektív, akárcsak a saját igazságunk.

A pszichológiai idő lelassulását akkor tapasztaltam meg a bőrömön, amikor hosszabb időt töltöttem egy óceánparti városkában.

Reggel felkeltem, pár órát dolgoztam távmunkában, aztán egy kis ebédet készítettem, majd némi szieszta után párommal minden nap lementünk a kedvenc partunkra fürödni. Elnyúlva a meleg homokban szinte éreztem a föld szívverését. Amikor elkezdett ereszkedni a nap, minden este a törzshelyünkkel szomszédos aranyhomokos, majd selyemhomokos partokon vezetett az út hazáig. Séta közben többször is megálltunk és csodáltuk a naplementét. Vacsora után egy pohár isteni bor mellett csendben beszélgettünk.

Korábban mindig azt éreztem, hogy iszonyú rövid egy nap ahhoz, hogy mindent megvalósítsak úgy, ahogy azt szeretném. Az óceán mellett lelassult élet tanított meg arra, hogy ne rohanjak el minden mellett, hanem álljak meg, és szánjak arra időt, hogy rácsodálkozzak a dolgokra. Ennek már lassan egy éve, de azóta is azt érzem, hogy hosszúra nyúlt minden egyes nap és általában jut időm mindenre. Nem rohanok állandóan, csak élvezem, hogy élek és a dolgok, emberek, akik körbevesznek, boldoggá tesznek. Jut időm arra, hogy mindezt észre is vegyem.

Béke és harmónia az óceánparton

Mi tehát a megoldás?

Nem várok minden nap valami nagy dologra, valami másra. 

Egyszerűen csak teszem a dolgom: azt, amit kell és többnyire azt, amit szeretnék.

Nincs szükséges rossz feladat. Amihez végképp nincs kedvem, másra bízom, cserébe adok valamit, amit ő nem képes előállítani (pénzt vagy tevőleges segítséget abban, amiben én vagyok jobb).

Ez a titok.

3. Mindenki csak lehúz

Valójában te degradálod folyton saját magad. Ráadásul az első pontban leírt módon kommunikálsz, ezért ellenállást váltasz ki a körülötted élőkben. Őszintén: valójában milyennek tartod magad? Supermannek vagy inkább egy szerencsétlennek? Ezen múlik minden.

Mi történik valójában?

Mindenkinek meg akarsz felelni, hogy szeressenek. Igyekszel mindenki kedvében járni. Folyton elhalasztod az alkalmat, hogy a kedvteléseidnek élj, mert azt hiszed, hogy mindig valaki másnak van szüksége a szolgálataidra.

Az igazság az, hogy elkapattál mindenkit a környezetedben. Kontraproduktív (szándékolt hatással ellentétes hatást kiváltó) az egész életed. Mindenkinek mindent odaadsz, mert azt hiszed, majd ettől megbecsülnek. Ők már ezt annyira megszokták, hogy fel sem tűnik nekik, mennyit kapnak tőled. Nem szabtad meg az értékedet, ingyen szolgáló lettél. A saját magad rabszolgája.

Mi a megoldás?

Aki nem szereti önmagát, nincs mit adnia másoknak. Felborult az adok-kapok egyensúly. Lenulláztad magad. Akik így tesznek, azokra mindenhol és mindenki rászáll. Bármit megtehetnek vele.

Az önszereteted növelésével mindez megváltozik.

Ne akarj megfelelni senkinek, és mindenkinek meg fogsz. Akinek nem, az sem fog kényszert érezni arra, hogy állandóan közölje veled.

Tudom, mert végigcsináltam. Sokkal könnyebb így az élet. Ha adok, azt kedvtelésből teszem, és nagyon megválogatom, hogy kinek. Ezerszer több kedvességet és segítséget tudunk egymásnak nyújtani a körülöttem lévő emberekkel. Akik nem alkottak támogató közeget, azokat kikukáztam.

Egyszerű matematika: mi a jobb egy ilyen egyenletben? Egy mínusz, vagy két mínusz? Nem kell vesznem nekem is azért, mert a másik a vesztébe rohan. Nem kísérem el többé az úton, és legfőképpen nem akarom megmenteni. Meghagyom a döntés jogát neki. Én pedig meghozom a döntéseket a saját életemben, és ha balul üt ki valami, figyelek arra, hogy ne másokat hibáztassak. Örökös kihívás ez, de megéri.

Mi a hozadéka?

Több élmény, több idő, több szeretet. Minőségi cselekvés, 100%-os felelősségvállalás. Óriási tapasztalat és haszon. Mellékesen pedig anyagi gyarapodás.

Összefoglalva:

Több idő = több lehetőség

Több lehetőség = több élmény

Több élmény = több szeretet

Több szeretet = több támogatás

Több támogatás = több siker

Több siker = több pénz

Ennyire egyszerű ez.

Nem mondom, hogy egyik napról a másikra tökéletesen fog menni. Kitartás és rengeteg gyakorlás szükséges. De gondolj csak bele: meddig akarsz még vegetálni? Egy próbát megér, hogy másképp csináld, mint eddig, nem?

Életed csak egy van, és minden nappal rövidebb lesz. Változtass a hiedelmeiden és a szokásaidon, és az életed is megváltozik. Más színű lesz a szemüveg…

Ha szeretnél végleg leszámolni a korlátozó hiedelmeiddel, és helyettük működő megoldásokat akarsz, akkor neked ajánlom az Életszervezés mesterfokon című e-bookomat, amiben sokkal többet árulok el arról, hogyan tudod ezt a legegyszerűbben elérni. Kattints ide és nézd meg, miről írok benne: https://changelife.hu/eletszervezes-mesterfokon/

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük