Egész nap rohansz, robotolsz és hajtod a pénzt?

Emlékszel még rá, milyen volt az életed gyermekként, amikor még nem zabált fel a napi robot?

Tim Ferris 4 órás munkahét című könyvében találtam egy tanulságos történetet. (Eredeti mű: Timothy Ferris, The 4-Hour Workweek, Crown Publishers, New York, 2009.)

Ez a történet jól példázza, mennyire hiábavaló, amit hajlandóak vagyunk feláldozni egy szép karrierért, egy szép házért, a legújabb autóért és iPhonért.

„Egy amerikai üzletember az orvosa utasítására nyaralni ment egy kis tengerparti faluba Mexikóban. Az első reggel, miután az irodából érkező sürgős telefonhívás után nem tudott visszaaludni, kisétált a mólóra, hogy kiszellőztesse a fejét. Egy kis hajó állt a dokkban egyetlen halásszal, és a hajócskában sok nagy, sárga uszonyú tonhal hevert. Az amerikai megdicsérte a mexikóinak a szép fogást.

– Mennyi időbe került kifogni őket? – kérdezte az amerikai.

– Alig valamibe – felelte a mexikói meglepően jó angolsággal.

– Miért nem marad kint tovább, hogy több halat fogjon? – kérdezte aztán az amerikai.

– Ennyi elég ahhoz, hogy eltartsam a családomat, és adjak néhányat a barátaimnak – felelte a mexikói, miközben kirakodta a halakat egy kosárba.

– De… Mivel tölti a nap további részét?

A mexikói felnézett és elmosolyodott.

– Sokáig alszom, halászok egy keveset, játszom a gyerekeimmel, sziesztázok a feleségemmel, Juliával, azután minden este bebandukolok a faluba, ahol bort kortyolgatok, és gitározok az amigóimmal. Teljes és tevékeny életet élek, señor.

Az amerikai nevetett, és kihúzta magát.

– Uram, én a Harvardon diplomáztam közgazdaságtanból, és segíthetek Önnek. Több időt kellene halászattal töltenie, és a haszonból vehetne egy nagyobb hajót. A megnövekedett zsákmányból pillanatok alatt további hajókat vásárolhatna. Végül egy egész halászhajóflotta tulajdonosa lenne.

Majd így folytatta:

– Ahelyett, hogy egy viszonteladónak értékesítené a fogást, közvetlenül a fogyasztóknak adná el, és így előbb-utóbb megnyithatná a saját konzervgyárát. Ön ellenőrizné a terméket, a feldolgozást és a forgalmazást. Persze itthagyná ezt a kis tengerparti halászfalut, és elköltözne Mexikóvárosba, azután Los Angelesbe, végül pedig New York Citybe, ahol megfelelő menedzsmenttel működtethetné terjeszkedő vállalkozását.

– De señor, mennyi időbe kerül ez az egész? – kérdezte a mexikói halász.

– Tizenöt-húsz évbe. Maximum huszonötbe.

– És azután mi lesz, señor?

Az amerikai megint elnevette magát, és azt mondta:

– Most jön a java. Amikor az időzítés megfelelő, bejelenti a tőzsdei bevezetést, eladja a vállalata részvényeit a nagyközönségnek, és dúsgazdag lesz. Milliókat fog keresni.

– Milliókat, señor? És aztán?

– Azután nyugdíjba megy, és elköltözik egy kis tengerparti halászfaluba, ahol sokáig alszik, halászik egy kicsit, játszik a gyerekeivel, sziesztázik a feleségével, esténként pedig bebandukol a faluba, ahol bort kortyolgathat és gitározhat az amigókkal…

A történet tanulsága:

A pénz és hatalom utáni hajszában csak egyetlen dologról maradsz le: a saját életedről. A boldog és harmonikus élethez nem anyagi javak kellenek, hanem minőségi idő.

A túlélés helyett az élet megélése.

Mi történik valójában, ha csak a pénz után futkosol egész életedben?

Az elkönyvelt veszteség valójában így néz ki:

A pároddal és a gyermekeiddel töltött minőségi idő hiánya, aminek következtében a család széthullik. Vagy erőltetve tartod fenn a látszatot, ha még nem váltál el, és nem dugtad a gyerekeidet javítóintézetbe.

Még ki sem aludtad magad, máris újrakezdődik az eszeveszett körforgás a következő reggelen. Fogalmad sincs, honnan merítesz erőt, de csinálod, amíg végképp fel nem buksz.

Elképesztő erőfeszítéseid jutalmaként eldöntheted, hogy új autót veszel, és aztán évekig se menj nyaralni, vagy marad a rozoga régi, ami miatt lenéznek a szomszédok, és akkor egy évben egy-két hetet nyaralással tudsz tölteni. Nyaralásod alatt a lehető legtöbb nevezetességet igyekszel végignézni, és többet kattogtatod a fényképezőgépet, mint a leglelkesebb távol-keleti turista. Végeredményben a fakultatív utakkal megdrágított és végigrohant nyaralás eredményeképpen emberi roncsként térsz vissza a munkába. Viszont a barátaidnak mutogathatod a sok gyönyörű felvételt, amit az utazás során készítettél…

Valóban ilyen életre vágysz?

Gondold újra…

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük