Az alkotói folyamat evolúciója a műalkotássá érés áramlatában

Egyik éjjel, amikor csendes elmélkedésben kint ültem a teraszon, arra gondoltam, mennyi mindenért lehetek hálás. Megannyi apró, véletlennek látszó mozzanat és mennyi kedves, segítőkész emberhez történő kapcsolódás kellett ahhoz, hogy megszülessen a mű, ami a szívem-lelkem legmélyéből öltött sorokat, kezem nyomán élő arcokat teremtett, majd könyv formájában manifesztálódott.

A történet 30 évvel ezelőttre, egészen tinédzserkoromig nyúlik vissza, amikor 14 éves koromban a legjobb gyermekkori barátnőm megismertetett a Queen zenéjével. Kati volt ennek az egésznek az alfája; kulcsszerepe volt abban, hogy közelebbről megismerjek egy páratlan életművet és megismételhetetlen zenei unikumot.

Annyira mély benyomást tett rám a Queen zenéje és Freddie Mercury karizmatikus személyisége, hogy 1991-ben megszületett az első realisztikus grafikám róla, ami az 1985. évben megrendezett Live Aid egyik legemlékezetesebb pillanatát örökítette meg a zenei géniusz ragyogásáról. Két hónapig dolgoztam ezen a művemen, és azelőtt még soha nem született meg a kezem alatt ennyire realisztikus rajz. Nagyon büszke voltam rá.

Bevallom, a felnőtté válás rögös útjára lépve, több mint két évtizeden keresztül nem csókolt homlokon a múzsa, és a rajongásom is háttérbe szorult, bár sosem szűnt meg létezni. Így visszatekintve látom, hogy mindvégig izzott a lelkem mélyén megbújó parázs, amely csak arra várt, hogy egy hirtelen támadt forgószél újra felszítsa belőle a tüzet. Olyan tüzet, amely olthatatlanná vált és mindent elsöpört, ami eddig akadályozta, hogy lángjai az egekig érjenek.

Támogató közeg, inspiráló kapcsolatok

2005-ben ismertem meg Kingát, egy vidéki kiküldetésem során. Azonnal kiütközött, hogy rokon lelkek vagyunk. Kapcsolatunk szakmai jellegűből hamar mély baráti kötelékké formálódott, és később mindkettőnk kibontakozó művészetére nagy hatással volt és van jelenleg is. Kingáról azt kell tudni, hogy fantasztikus írói vénával megáldott tehetség, mellette pedig a legapróbb részletekig utána megy minden dolognak. A barátságunk kezdetétől számított egy évtizeden keresztül, akárcsak bennem, benne is ott szunnyadt a művészet még fel nem fedezett csírája. Később a könyvkiadás rejtelmeit együtt fedeztük fel és mai napig is inspiráljuk, segítjük egymást – nem csak ezen a területen.

2010-ben találkoztam Istvánnal, miután mindketten sok-sok évnyi hányattatott sorsú és viharos párkapcsolatot hagytunk magunk mögött. Együttes erővel úgy tűnt, sikerült megtörnünk az évtizedes átkot, ami a magánéletünkre sötét árnyékként nehezedett. Megküzdve a saját démonainkkal, a hosszú évek alatt inspiráló, teremtő életet sikerült közös erővel felépítenünk. Együtt kezdtük el felfedezni a világot, és így jutottunk el 2017. február 28-án első ízben Gran Canaria-ra, ami később szintén kulcsfontosságú, sorsfordító utazásnak bizonyult.

Még annak az évnek az őszén visszatértünk egy egész hónapra Gran Canaria-ra, hogy a hétköznapok taposómalmából hosszan kiszakadva megízleljük a pszichológiai idő lelassulását, a jelen minden pillanatát sejtszinten megélő életformát ezen a páratlan szigeten. Az itt töltött hónap során, egy csodás napon a sors szeszélye folytán megismerkedtünk drága Elisabeth-tel, akivel akkor még nem sejtettük, hogyan fonódnak össze művészeti ambícióink a későbbiekben. Elisabeth az egyik legfinomabb modorú teremtés, akit valaha ismertem. Ő – hozzám hasonlóan – született művészlélek, aki a romlatlan gyermek szemével tud rácsodálkozni a világra. Üzleti jellegűnek induló kapcsolatunkból fokozatosan eltéphetetlen kötelék formálódott. Később ő lett az, aki fotóművészetét tökéletesítve végül elkészítette későbbi műveimről a nagy felbontású, csodás profi fotókat, és a teljes alkotás folyamatán testközelben kísért végig, őrködve a művészet lehető legmagasabb szintű kiteljesedése felett.

A szabad élet megélése

A 2017-ben kint töltött egy hónap teljesen megváltoztatta az életről alkotott felfogásunkat. Ott éltük meg először, mennyire fontos a minőségi idő teremtése, amelyet oly sokan feláldoznak a rohanó hétköznapok szürke oltárán. Innentől kezdett kirajzolódni a víziónk, amelynek a megvalósítása minden mást – alkalmazotti szakmai karriert, időrabló rutinmunkát, visszahúzó ismeretségeket – hátrautasított, és fokozatosan kigyomlálta mindennapi életünkből a megvalósítást akadályozó fékeket.

Úgy is fogalmazhatnék, hogy ettől kezdve tapasztaltuk meg igazán, mit is jelent a tudatos teremtés misztériuma. Az a valami, ami egy erős vízióból táplálkozik, és minden áldott nap célirányos cselekvésre késztet, mely a kitartással karöltve előbb vagy utóbb, de mindenképpen elvezet a vágyott jövőbe. Ez a jövő 2019. október 29-én jött el számunkra, amikor életünkben először egyirányú repülőjeggyel, két hatalmas bőrönddel felpakolva, előzőleg minden bénító kötöttségtől megszabadulva  felszálltunk a Gran Canaria-ra tartó közvetlen járatra, hogy nyolc hónapon keresztül megszakítás nélkül élhessünk a Földnek eme paradicsomi szegletében.

A tűz újjászületése: Bohém rapszódia

Ezt megelőzően, a végre mozivászonra kerülő Bohém rapszódia jelentette számomra a forgószelet, amely felszította azt a bizonyos olthatatlan tüzet. Ez volt az utolsóelőtti összetevők egyike, ami miatt megszülethetett az Én és mindaz, amit Freddie Mercurytól tanultam című könyvem.

A film hatására régi rajongásom elemi erővel támadt fel. Beszereztem minden könyvet, ami Freddie-vel kapcsolatosan íródott. A kedvencem lett a Freddie Mercury élete saját szavaival (Cartaphilus Könyvkiadó, 2009). Ebben a könyvben a szerzők összegyűjtötték Freddie életében tett nyilatkozatait. Saját könyvem alapötletét ez inspirálta.

Még kanári kiruccanásunk előtt történt, hogy könyvem címe – Én és mindaz, amit Freddie Mercurytól tanultam – gyökeret eresztett a fejemben, és már elindulásunk előtt tudtam: olyan könyvet szeretnék alkotni e páratlan géniuszról, amilyet más még nem. Összekapcsolva személyét, bölcsességeit – még ha talán nem is annak szánta – a sikeressé válás titkos receptjével. Éreztem, hogy ez az egész esszenciálisan kapcsolódik a mesteri életszervezés terén már megalkotott könyvemhez és személyes mentorálási programomhoz.

2019 novemberében nekikezdtem életem második Freddie portréjának, és számomra is meglepő módon, pontosan olyan tekintettel nézett rám vissza, ami csakis rá volt jellemző.

A kreatív profizmus

Ekkortájt kerültem kapcsolatba – párom segítségével – Dávid Norberttel, a Dávid galéria vezető festőművészével. Az ő újító szellemű munkássága, életműve már önmagában is bizonyíték mindarra a profizmusra és kreativitásra, ami miatt szakmai véleményét készpénznek vehettem. Amikor átküldtem neki az első kint született grafikai alkotásomat, annyit mondott: – Megvan benne a lélek ábrázolása, ami kell.

Hatalmas lökést adott ez nekem a további alkotásaim egyre magasabb szintű kidolgozásában. Mire véget ért a karantén időszaka, majdnem az összes könyvhöz készült illusztrációm és maga a könyv teljes szövege is összeállt. Együttműködésünk a könyv befejezésével korántsem ért véget. Igazi láncreakciót beindító folyamat vette kezdetét, amely még a jövőben fog egyre magasabb és magasabb szinten kibontakozni. Ő volt az, aki rádöbbentett arra, amit könyvem előszavában is leírt: “A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az az, ha nem élünk istenáldotta tehetségünkkel.”

Olyasféle teremtési folyamaton mentem keresztül, ami elképesztő erőfeszítésekkel, ám mégis erőlködésmentesen gördült magától, lépésről lépésre alakult és formálódott, mintha mindvégig vezették volna a tollam és a ceruzám. Igazi FLOW élmény. Aki már átélt ilyet, tudja, miről beszélek.

S mindeközben családom, hűséges barátaim és kedves mentoráltjaim, követőim mindvégig ott voltak, mint őszinte szurkolótábor.

Isteni pillanatokból formálódik a teremtés

Végiggondolva az éveken átívelő sok-sok előmozdító eseményt és szerencsésnek titulált körülményt, találkozást, eszembe jutott, amit könyvemben a Bátor lépések fejezetben foglaltam össze. Ez a fejezet a Queen 1986-os budapesti koncertjének hihetetlenül szerteágazó előkészületeit taglalja, olyan érdekes tényeket felsorakoztatva, amelyeket a többség nem igazán ismer. Összefoglalva: elképesztő emberi és anyagi áldozatot követelt, hogy 1986-ban egy ilyen népszerű banda koncertjét megszervezzék Magyarországon, és a koncertről készült filmet elkészítsék. Abban a korban, amikor még VHS kazettákról néztük a videófelvételeket, hatalmas kihívás volt ezt az egész nagyszabású projektet lebonyolítani. Nem beszélve az akkori magyarországi politikai háttérről.

Arra a kérdésre, hogy mi volt ennek a munkának a legnagyobb tanulsága, Hegedűs László, a koncert fő szervezője ezt válaszolta:

 „Számomra ez egy kivételes, és sajnos megismételhetetlen élmény volt. Eltökéltség kellett hozzá minden oldalról: a Queen részéről, a magyar szervezők, a Mafilm és a Hungarofilm oldaláról, a devizakeretet biztosító Magyar Nemzeti Bank és az állami szervek részéről is. Egy isteni pillanat volt, mert ennyi jóindulat és szeretet rettenetesen ritkán találkozik.”

(Forrás: Fülesbagoly blog, 2018.04.23., Így töltötte budapesti napjait a Queen)

Visszatekintve a saját könyvem megszületésére, valahogy így érzek én is.

Ebben áll a tudatos teremtés misztériuma, és ebben összpontosul létezésünk valódi esszenciája, amely végül a művész által létrehozott alkotásban ölt testet.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük