Olvasási idő: 5 és fél perc

Ha olvasás helyett inkább meghallgatnád a bejegyzést, itt megteheted:

Örök igazság, hogy az ember társas lény.

Manapság azonban ennek éppen az ellenkezője csapódik le a mindennapjainkban. Egyre több olyan ember van, aki – bár lelke mélyén vágyik a másik ember közelségére – inkább az egyedüllétet, annak komplikációmentességével együtt választja. Az egység helyett az elkülönültség állapotába ragadunk, amikor már túl vagyunk jó néhány rossz párkapcsolaton, csalódtunk a legjobbnak hitt barátainkban, és a munkahelyi kollégáink is csak betartanak.

Én is voltam így, hidd el. Azután – sok-sok évvel ezelőtt – változtattam. Megérte. Nagyon is.